A cannabis szociális hatásai


A cannabis szociális hatásai 
A cannabis ellenében szóló érveléseket gyakran arra alapozzák, hogy a szer -az egyén, tehát a fogyasztó egészségének károsítása mellett – olyan súlyos társadalmi, szociális károkat is okoz, amely szükségessé teszi a szigorú tiltását. E helyütt leginkább a cannabis kapudrog (belépő) szerepéről szoktak említést tenni. A széles körben elterjedt nézet szerint a szer fogyasztása a motiváció teljes elvesztéséhez is vezethet. Néhol felbukkan, hogy a cannabis növeli az agressziót a fogyasztókban, akik – a feltételezések szerint – gyakrabban követnek el közlekedési balesetet. Végezetül ki kell térnünk az abúzus (problémás) használók kezelésének ma elérhető terápiás lehetőségeire.

Lépcső-vagy kapudrog elmélet 

A cannabis kipróbálásával, illetve használatával kapcsolatban leggyakrabban emlegetett aggodalom szerint még ha a szer önmagában nem is veszélyes (vagy elfogadható kockázattal jár), akkor is kockázatos lehet, mivel ennek a drognak a kipróbálása útján jutnak el a fogyasztók az úgynevezett keményebb drogokhoz, mint amilyen például a kokain, vagy a heroin. A lépcső(„stepping-stone”), vagy kapu-(„gateway”) elméletek azzal a hipotézissel élnek, hogy a cannabis kipróbálása (annak biológiai hatása miatt) szükségszerűen elvezet a pusztítóbb drogok abúzusához. „Az első ilyen elméletek több mint 40 évvel ezelőtt jelentek meg.” Az azóta folytatott kutatások azonban ezt a feltevést világosan cáfolni látszanak. A témában folyatott állatkísérletek egyértelmű bizonyítékokkal szolgálnak a biológiai lépcsőelmélet ellen. Az eredmények arra mutatnak, hogy „az élettani működések semmilyen kapcsolatot nem támasztanak alá a marihuána és az egyéb drogok használata között.” Az elmélet hívei általában arra alapozzák az érvelésüket, hogy a legtöbb heroinista, vagy egyéb keményebb drogfogyasztó a cannabis kipróbálásával kezdte a drogos pályafutását. Ez igaz lehet, azonban semmiképpen sem bizonyítéka a cannabis és a keményebb drogok között esetlegesen fennálló kapcsolatra. Az ok-okozatiság fogalma szerint legalább három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valamit egy adott jelenség okának tartsunk. Ebben az esetben a cannabis és más drogok fogyasztása között – a statisztikák szerint – nagyon gyenge a kapcsolat. Ez abból következik, hogy keményebb drogokat jóval kevesebben fogyasztanak, mint cannabist. Az időbeli egymásra következés követelménye a legtöbbször érvényes, de korántsem minden esetre. A harmadik oksági kritérium sem teljesül, hiszen úgy tűnik, hogy a cannabist nem lehet a keményebb drogok fogyasztásának egyedüli okaként izolálni. A köztük esetlegesen fennálló kapcsolatra ugyanis több alternatív magyarázat is létezik. Bár – mint láttuk – a cannabist nem lehet egyedüli okként azonosítani, egyes szerzők ennek ellenére úgy érvelnek, hogy a szer közvetetten mégis megkönnyítheti a többi illegális drog használatát. A tiltáspártiak többnyire arra helyezik a hangsúlyt, hogy a deviáns karrier alakulásában meghatározó szerepe lehet a legális szerekről (cigaretta, alkohol) az illegálisra történő első váltásnak, amely általában a cannabis kipróbálásával történik. Ezek után kialakulhat a fogyasztóban egy illegális droghasználói identitás, ami – tekintve, hogy az egyéb szerek kipróbálása a későbbiekben már kisebb konfliktust jelent a számára – megnövelheti a veszélyesebb drogok fogyasztásának valószínűségét. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeket feltételezéseket a kutatások nem támasztották alá, sőt úgy tűnik, hogy „a fiatalok fejében a >>jogi demarkációs vonal<< mellett létezik egy másik határvonal is, amelyet a cannabisszármazékok és az egyéb illegális szerek között húznak meg.” A másik hasonló veszélyforrás lehet, hogy a fogyasztó a cannabis beszerzése során találkozik az egyéb illegális szerek piacával. Ez annak a kísértésnek teheti ki a cannabis használóját, hogy egyéb drogokat is kipróbáljon. Mivel eddig igen kevés kutatás foglalkozott ezzel a folyamattal, azt mondhatjuk, hogy az inkább az intuíción alapszik. Mégis – többek között – ez a fajta érvelés vezetett Hollandiában a cannabisszármazékok „de facto” legalizálásához, amellyel sikerrel különítették el a cannabist és származékait az egyéb drogok piacától. Összefoglalásként elmondható, hogy „a gyakran hangoztatott populista szlogen, miszerint >>még senki nem halt meg herointól úgy, hogy ne a marihuána használatával kezdte volna a drogkarrierjét<< többé-kevésbé igaz, az implikált tartalom azonban, hogy a marihuána kipróbálása szükségszerűen elvezet a heroin kipróbálásához semmiképp sem valós. Összességében azt lehet mondani, hogy a fiatalok jelentős részénél, a dohányzás és az alkohol után a marihuána inkább a végpontot jelenti a pszichoaktív szerek használatában, s nem a kaput.”

Amotivációs szindróma 

Az amotivációs szindróma (Amotivational Syndrome, AMS) fogalmát az 1960-as években alkották meg, és olyan kedvetlen, semmittevő, céltalan tinédzserekre használták, akik rendszeresen cannabist fogyasztottak. „Az esettanulmányok azt sugallták, hogy az amotivációs szindróma a higiéniai szint csökkenésével, depresszióval, az energia, produktivitás és a lendület elvesztésével jár. A szerzők hangsúlyozták, hogy a szindrómához a tisztán körvonalazott céloknak vagy a koncentrált erőfeszítés képességének a hiánya is hozzátartozik.” A kitalálói szerint ezeket a hatásokat a cannabis rendszeres fogyasztása idézi elő. Ezek az aggodalmak még ma is élnek, és számos szakmai anyagban találkozhatunk velük. A szindróma vizsgálatát rendkívül megnehezíti, hogy nem létezik általánosan elfogadott definíciója. Minden kísérletben, amely a szindróma létezésének bizonyítására irányult, más-más tényezőket vettek szemügyre. Vannak azonban közös pontok is. Szinte az összes mérési módszer a produktivitás kérdésével kapcsolatos. A kísérletek tehát tipikusan nyugati értékeket vizsgáltak. „Sok kutató hallgatólagosan feltételezi, hogy a motivált emberek jól teljesítenek az iskolában, keményen dolgoznak, megfelelnek az alkalmazóik elvárásainak, kitartóak a laboratóriumi feladatok elvégzésében.” Ezzel az előfeltevéssel szemben viszont számos érv hozható fel, „hiszen teljesen kultúra-specifikusnak számít, hogy kit tekintünk alulmotiváltnak. >>Egy adott kultúra amotivációs szindrómája egy másik kultúra ideális életmódját jelentheti.<< Egy indiai jógi valószínűleg patologikusan alulmotivált lenne egy nyugati kutató számára.” Ráadásul a motiváció fogalma azt a hamis látszatot kelti, hogy a nagyobb teljesítmény minden esetben nagyobb boldogsághoz is vezet. Sem az emberek, sem az állatok közreműködésével végzett laboratóriumi vizsgálatok nem támasztották alá a szindróma létezését. A kérdés tisztázása során az iskolai és munkahelyi teljesítményeket is elemezték. „A közhiedelemmel ellenétben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuánafogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán.” Sőt, egyes vizsgálatok jobb tanulmányi eredményeket találtak a cannabisfogyasztók körében. A két csoport között a sport-és más iskolán kívüli tevékenységekben sem mutatkozott különbség. A középiskolás diákok körében a cannabisfogyasztók valóban gyengébben teljesítettek: rosszabb jegyeket kaptak, többször hiányoztak és gyakrabban hagyták ott az iskolát, mint a társaik. „A legtöbb erős fogyasztónak rossz jegyei voltak már a marihuána fogyasztása előtt. Ezenkívül azok a középiskolások, akik erős fogyasztók, nagy valószínűséggel alkoholt egyéb tiltott szereket is fogyasztanak.” Ha tehát figyelembe vesszük ezeket a tényezőket, akkor a vélt összefüggés nem mutatható ki. „ Azt mondhatjuk, hogy a marihuána rendszeres fogyasztása a középiskolában egy általános devianciamintába illeszkedik. Depressziós, motiválatlan, konvenciókhoz nem alkalmazkodó középiskolások választhatják a marihuánát, de valószínűleg nem a marihuána okozza a devianciájukat.”

A munkahelyi teljesítményt vizsgáló kutatások sem mutattak eltérést a cannabist rendszeresen használó és az absztinens népesség között. A cannabis krónikus fogyasztása eszerint tehát nincs hatással a bérekre,a munkaórákra, vagy a munkahelyek megtartására. Összegezve az eddigieket elmondható, hogy „azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom hasznos tagjai, de a kutatási eredmények fényében a marihuánának semmiféle olyan egyedi hatása nincs, ami az energia és az ambíció elvesztéséhez vezetne.”

Agresszió 

Az emberek régóta feltételezik, hogy a különböző kábítószerek erőszakos cselekedetekhez vezetnek. A törvényhozók is gyakran azzal indokolják e szerek tiltását, hogy az segít csökkenteni az erőszakot. Azonban határozottan kijelenthető, hogy míg más drogok (köztük az alkohol is) bizonyítottan növelik az agressziót, a kutatások döntő többsége szerint a cannabis használata nem vezet erőszakhoz. A normál népesség körében végzett vizsgálatok szerint nincs összefüggés a cannabis fogyasztása és az erőszak között. „Számos tanulmány mutatja ki, hogy a marihuána-használók alapvetően alulreprezentáltak az erőszakos bűnözők között.” A népesség egy kis csoportjánál, mint például a bűncselekményekbe keveredett tizenéveseknél, pszichopatáknál, vagy a megvonás alatt álló függő fogyasztóknál mindazonáltal gyenge kapcsolatot mutattak ki a fogyasztás és az agresszió között. „A laboratóriumi kutatások nagy többsége azt mutatja, hogy a marihuána okozta intoxikáció nem növeli az erőszakos reakciók esélyét.” A legtöbb fogyasztó éppen arról számol be, hogy a kannabisz nyugtató hatással van rá, „sokan pont ezért a tulajdonságáért alkalmazzák.” A kérdést vizsgáló minden komolyabb bizottság arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a cannabis fogyasztása nem befolyásolja az agressziót.

Gondatlan vezetés 

A vezetési képességre hátrányosan ható drogok között az alkohol a leggyakrabban kimutatott szer a közúti balesetek statisztikáiban. A híradások azonban rendszeresen beszámolnak olyan esetekről is, amikor a balesetet okozó személy szervezetében THC-t mutattak ki. A kutatások e körben alapvetően kétfajta módszerrel dolgoztak: egyrészt epidemiológiai vizsgálatokkal, másrészt laboratóriumi kísérletekkel. Az első esetben a kutatók azt vizsgálták, hogy a közúti balesetekben résztvevők hány százalékának a vérében találtak THC-t. Több vizsgálat is arra a meglepő eredményre jutott, hogy a cannabist használó vezetők ritkábban okoznak közúti balesetet, mint azok, akik semmilyen szert nem fogyasztanak. A lehetséges magyarázatok érdekében egy sor laboratóriumi kísérletet is elvégeztek. Ezek áttekintő vizsgálata alapján a cannabis befolyásolta vezetőknél három jelenségre lehet felfigyelni. Először is ezek az emberek lassabban vezetnek, nagyobb követési távolságot tartanak, harmadszor pedig ritkábban előznek cannabis hatása alatt. „Mindez csökkenti a balesetek veszélyét, és korlátozza a sérülések vagy halálesetek esélyét, ha esetleg mégis baleset történik.” Ezek az eredmények ugyanakkor eltérnek az alkohol esetében megfigyelhetőektől. „Alkohol hatására a sofőrök általában gyorsabban hajtanak, többször előznek, és csökkentik a követési távolságot, ami jelentősen növeli a balesetek esélyét.” Megjegyzendő azonban, hogy az összes kábítószer alkohollal történő kombinálása jelentős veszélyt jelent a közlekedés biztonságára, mert a két drog együttes hatása jelentős csökkenést idéz elő a vezetési képességekben. Bár a kutatási eredmények a cannabis esetében rendkívül kedvezőek, mégis „jobb, ha senki nem próbál meg balesetveszélyes gépeket irányítani tudatmódosító szer hatása alatt.”

Problémás használók kezelése 

„A használók egy kicsi, de létező hányadánál, a marihuána tartós használata komoly életviteli nehézségekkel jár együtt.” Több becslés is létezik a szakirodalomban arról, hogy a fogyasztók mekkora hányadáról lehet szó. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy általában a valaha cannabist használók 10-15 %-ánál alakul ki valamilyen fogyasztással kapcsolatos probléma. „A legjelentősebb tünet általában az élettér beszűkülése, a munkatevékenység és a tanulási teljesítmény romlása, az érdeklődés csökkenése. A droghasználatot ezekben az esetekben a folyamatos használat jellemzi, azaz a marihuána fogyasztása mindennapi életritmus szerves részévé, sőt annak szervezőerejévé válik.” A problémás fogyasztók egy része – felismerve a fogyasztás okozta kellemetlenségeket – segítség nélkül, saját maguk hagynak fel a szer fogyasztásával, vagy csökkentik az adagjukat. Mások a felmerülő problémák ellenére sem akarják abbahagyni a szerfogyasztást. Végül vannak, akik csak segítség igénybevételével tudnak szakítani a droggal. A függők kezelésére napjainkban több terápiás lehetőség is igénybe vehető. A cannabis-használóknál speciális terápiás módszerek gyakorlatilag nem léteznek, a kezelésük ugyanazon elvek alapján épül fel, mint a más – fizikai függőséget nem okozó – drogok esetében. „Javallt a rövid intervenció,a kognitív-viselkedés terápia, az önsegítő, illetve visszaesést megelőző csoportokon való részvétel, és sokszor célszerű a családterápia indikálása.” Az említett módszerek közel ugyanolyan eredményesek. A terápiában résztvevő kliensek a legjobb becslések szerint közel 36 %-os eséllyel gyógyulnak meg. „Ez az eredmény hasonló az alkohol-, nikotin-vagy heroinfüggőknél elért javulási arányhoz.” Elmondható ugyanakkor, hogy általában véve, és különösen a fiatal, 14-16 éves cannabis használóknál a családterápiás foglalkozások hatékonyabbak lehetnek, mint a csak a droghasználatot célzó kezelések. „A kezelések akkor járnak igazán sikerrel, ha a kannabiszhasználó életstílusában változást képes elérni, a drog alternatívájául szolgáló értékeket és aktivitásokat sikerül a kliensnek/betegnek megtalálnia.” Jellemző, hogy „a kezelési igény többnyire függő, azaz krónikusan, hosszabb ideje (évek óta) napi vagy naponta többszöri rendszerességgel kannabiszt használóknál merül fel. Ugyancsak ez az a csoport, ahol viszonylag nagy arányban kell számolni más drogok használatával, illetve más pszichiátriai zavarokkal.” A terápiák kezdeti fázisában a legfontosabb feladat a megfelelő terápiás viszony kialakítása a klienssel, mert a kezelés sikerességét nagyban befolyásolja a terapeuta és a kliens közötti kapcsolat milyensége. A valódi kapcsolat kialakulására pedig a szakember személye lehet a legfőbb biztosíték. Megfigyelték ugyanis, hogy az azonos módszerek alapján dolgozó terapeuták különböző eredményeket érnek el. Ennek alapján felmerül annak a lehetősége, hogy a jobbulás elsősorban nem is a különböző technikáknak, hanem a kliens és a szakember közötti kapcsolatnak köszönhető. Az egyes terápiás módszerek tartama meglehetősen eltérő, gyakran a segítséget kérő személy igényeihez igazodik. A korai felépülés általában 2-12 hónapig tart, amelynek „célja a visszaesés megelőzése és az új, nem droghasználói életstílus kialakítása.”
Fontos lehet a kezelés során azoknak a helyzeteknek a felismerése, amelyek a droghasználatot rendszerint megelőzték, illetve indikálták. Ezek azonosítása után meg kell tanítani a klienst a felmerülő szituációk megfelelő kezelésére, a visszaesés megelőzése érdekében. Ebben az időszakban a készségfejlesztéseknek is jelentősége lehet, mert „sokan azért használnak drogokat, mert nem rendelkeznek olyan készségekkel, hogy a problémáikat drog nélkül is meg tudják oldani, vagy éppen örömöt tudnának szerezni maguknak drog nélkül is.” Kérdésként merülhet fel, hogy mi a teendő az olyan országokban – mint amilyen Magyarország is – ahol büntető, vagy más eljárás keretében utalnak az ellátórendszerbe droghasználókat. A legtöbbjük ugyanis alkalmi droghasználó, akiknek a szer használatával kapcsolatban nem merült fel problémájuk, következésképpen nem érzik szükségét a terápiás kezelésnek. Az ilyen esetekben is szükséges azonban az állapotfelmérés elvégzése, valamint – ha speciális terápiás kezelés nem indokolt – felvilágosító, tájékoztató, tanácsadó jellegű kapcsolat kialakítása a klienssel.

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar
Bűnügyi Tudományok Tanszék
Quo vadis cannabis?

A cannabis jogi, orvosi, társadalmi vonatkozásainak összefoglaló áttekintése
Írta: ifj. Sipos László
Konzulens: Dr. Kovács Gábor egyetemi docens
© ifj. Sipos László, 2009
A változtatás nélküli másolás és sokszorosítás a szerző külön engedélye nélkül is megengedett.

 

 

 

Vissza

Ezeket olvasta már?

A cannabis szociális hatásai

A cannabis szociális hatásai 
A cannabis ellenében szóló érveléseket gyakran arra alapozzák, hogy a szer -az egyén, tehát a fogyasztó egészségének károsítása mellett – olyan súlyos társadalmi, szociális károkat is okoz, amely szükségessé teszi a szigorú tiltását. E helyütt leginkább a cannabis kapudrog (belépő) szerepéről szoktak említést tenni. A széles körben elterjedt nézet szerint a szer fogyasztása a motiváció teljes elvesztéséhez is vezethet. Néhol felbukkan, hogy a cannabis növeli az agressziót a fogyasztókban, akik – a feltételezések szerint – gyakrabban követnek el közlekedési balesetet. Végezetül ki kell térnünk az abúzus (problémás) használók kezelésének ma elérhető terápiás lehetőségeire...

...

Quo vadis cannabis?

Cannabis. Magyarul kender. Az emberiség egyik legősibb művelésbe vont növénye, amelyet ipari felhasználása mellett a gyógyászatban is évezredek óta alkalmaznak. Napjainkban a negyedik legtöbbet fogyasztott pszichoaktív szer a kávé, a dohány és alkohol után, egyben pedig a legelterjedtebb illegális kábítószer a világon. Rekreációs használata általában két fajtájában jelentkezik: mint a szárított leveleinek és termős virágzatának (néha pedig dohány) egyvelege, azaz marihuána („fű”), illetve mint a leveleiről és a virágjáról származó gyanta, azaz hasis formájában. A cannabis a drogszcéna örökzöldje. Megítélésében, jogi szabályozásában megannyi ellentmondás feszül. Míg több évezreddel ezelőtt általános gyógyszerként alkalmazták a legkülönbözőbb betegségekre, addig ma gyógyászati alkalmazásáért a tudományos bizonyítékok ellenére is küzdeni kell. A legtöbb országban egyszerűen kábítószerként tekintenek rá, amely káros, tehát tiltani kell. A kategória viszont egy jogi műszó, amely nem tudományos megfontoláson, hanem politikai döntésen alapul. Az angol drug szónak többféle magyar fordítása is lehetséges. Jelenthet gyógyszert, élvezeti cikket és kábítószert is...

 

...

Héhány tisztázandó tévhit a CBD-ről

Néhányan szeretnek nagy mennyiségű CBD-t használni ahhoz, hogy “ellazuljanak betépés nélkül”. Kis mennyiségben a CBD hatása inkább “energikus” és “tiszta fejű”.

...

A cannabis gyógyászati alkalmazása

A cannabis gyógyászati alkalmazása 
A cannabis körüli viták egyre gyakrabban a gyógyászati felhasználásával kapcsolatban éleződnek ki. A cannabist pártolók azzal érvelnek, hogy a növény sok szenvedő embernek segíthetne, az ellenzői szerint viszont a ma elérhető gyógyszerek is megfelelő enyhülést nyújtanak. A cannabis egyértelműen hatásosnak bizonyul bizonyos betegségek kezelésében. A cannabinoidok néhány esetben önmagukban is, gyakran pedig egy kombinált terápia részeként alkalmazhatóak. A legtöbb betegség esetén valóban vannak más elismert hivatalos gyógyszerek is, azonban ezekre minden beteg másképp reagálhat, másrészt pedig bizonyos gyógyszerekkel kapcsolatban gyorsan tolerancia alakulhat ki, így ezek egy hosszabb távú kezelés alkalmával kevésbé lesznek hatásosak. A cannabis mindkét esetben segítséget nyújthat, mint a kezelés egyik lehetséges alternatívája...

...

Kannabinoidok kimutatása és mennyiségi meghatározása... ELTE phd

Magyarországon az utóbbi 20 évben folyamatosan magas a lefoglalt kender-eredetű kábítószerek (marihuána és hasis) mennyisége és a Cannabis fogyasztása tekintetében pozitív vér- és vizeletvizsgálatok száma. A Büntető Törvénykönyv (Btk.) értelmében a Cannabisszal, mint kábítószerrel való visszaélés bűntettnek minősül. Az Országos Toxikológiai Intézet (OTI) – ahol az alábbi értekezés készült – egyik fő feladata, hogy humán mérgezési esetekben szakvéleményt adjon...

...