A cannabis szociális hatásai


A cannabis szociális hatásai 
A cannabis ellenében szóló érveléseket gyakran arra alapozzák, hogy a szer -az egyén, tehát a fogyasztó egészségének károsítása mellett – olyan súlyos társadalmi, szociális károkat is okoz, amely szükségessé teszi a szigorú tiltását. E helyütt leginkább a cannabis kapudrog (belépő) szerepéről szoktak említést tenni. A széles körben elterjedt nézet szerint a szer fogyasztása a motiváció teljes elvesztéséhez is vezethet. Néhol felbukkan, hogy a cannabis növeli az agressziót a fogyasztókban, akik – a feltételezések szerint – gyakrabban követnek el közlekedési balesetet. Végezetül ki kell térnünk az abúzus (problémás) használók kezelésének ma elérhető terápiás lehetőségeire.

Lépcső-vagy kapudrog elmélet 

A cannabis kipróbálásával, illetve használatával kapcsolatban leggyakrabban emlegetett aggodalom szerint még ha a szer önmagában nem is veszélyes (vagy elfogadható kockázattal jár), akkor is kockázatos lehet, mivel ennek a drognak a kipróbálása útján jutnak el a fogyasztók az úgynevezett keményebb drogokhoz, mint amilyen például a kokain, vagy a heroin. A lépcső(„stepping-stone”), vagy kapu-(„gateway”) elméletek azzal a hipotézissel élnek, hogy a cannabis kipróbálása (annak biológiai hatása miatt) szükségszerűen elvezet a pusztítóbb drogok abúzusához. „Az első ilyen elméletek több mint 40 évvel ezelőtt jelentek meg.” Az azóta folytatott kutatások azonban ezt a feltevést világosan cáfolni látszanak. A témában folyatott állatkísérletek egyértelmű bizonyítékokkal szolgálnak a biológiai lépcsőelmélet ellen. Az eredmények arra mutatnak, hogy „az élettani működések semmilyen kapcsolatot nem támasztanak alá a marihuána és az egyéb drogok használata között.” Az elmélet hívei általában arra alapozzák az érvelésüket, hogy a legtöbb heroinista, vagy egyéb keményebb drogfogyasztó a cannabis kipróbálásával kezdte a drogos pályafutását. Ez igaz lehet, azonban semmiképpen sem bizonyítéka a cannabis és a keményebb drogok között esetlegesen fennálló kapcsolatra. Az ok-okozatiság fogalma szerint legalább három feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy valamit egy adott jelenség okának tartsunk. Ebben az esetben a cannabis és más drogok fogyasztása között – a statisztikák szerint – nagyon gyenge a kapcsolat. Ez abból következik, hogy keményebb drogokat jóval kevesebben fogyasztanak, mint cannabist. Az időbeli egymásra következés követelménye a legtöbbször érvényes, de korántsem minden esetre. A harmadik oksági kritérium sem teljesül, hiszen úgy tűnik, hogy a cannabist nem lehet a keményebb drogok fogyasztásának egyedüli okaként izolálni. A köztük esetlegesen fennálló kapcsolatra ugyanis több alternatív magyarázat is létezik. Bár – mint láttuk – a cannabist nem lehet egyedüli okként azonosítani, egyes szerzők ennek ellenére úgy érvelnek, hogy a szer közvetetten mégis megkönnyítheti a többi illegális drog használatát. A tiltáspártiak többnyire arra helyezik a hangsúlyt, hogy a deviáns karrier alakulásában meghatározó szerepe lehet a legális szerekről (cigaretta, alkohol) az illegálisra történő első váltásnak, amely általában a cannabis kipróbálásával történik. Ezek után kialakulhat a fogyasztóban egy illegális droghasználói identitás, ami – tekintve, hogy az egyéb szerek kipróbálása a későbbiekben már kisebb konfliktust jelent a számára – megnövelheti a veszélyesebb drogok fogyasztásának valószínűségét. Fontos hangsúlyozni, hogy ezeket feltételezéseket a kutatások nem támasztották alá, sőt úgy tűnik, hogy „a fiatalok fejében a >>jogi demarkációs vonal<< mellett létezik egy másik határvonal is, amelyet a cannabisszármazékok és az egyéb illegális szerek között húznak meg.” A másik hasonló veszélyforrás lehet, hogy a fogyasztó a cannabis beszerzése során találkozik az egyéb illegális szerek piacával. Ez annak a kísértésnek teheti ki a cannabis használóját, hogy egyéb drogokat is kipróbáljon. Mivel eddig igen kevés kutatás foglalkozott ezzel a folyamattal, azt mondhatjuk, hogy az inkább az intuíción alapszik. Mégis – többek között – ez a fajta érvelés vezetett Hollandiában a cannabisszármazékok „de facto” legalizálásához, amellyel sikerrel különítették el a cannabist és származékait az egyéb drogok piacától. Összefoglalásként elmondható, hogy „a gyakran hangoztatott populista szlogen, miszerint >>még senki nem halt meg herointól úgy, hogy ne a marihuána használatával kezdte volna a drogkarrierjét<< többé-kevésbé igaz, az implikált tartalom azonban, hogy a marihuána kipróbálása szükségszerűen elvezet a heroin kipróbálásához semmiképp sem valós. Összességében azt lehet mondani, hogy a fiatalok jelentős részénél, a dohányzás és az alkohol után a marihuána inkább a végpontot jelenti a pszichoaktív szerek használatában, s nem a kaput.”

Amotivációs szindróma 

Az amotivációs szindróma (Amotivational Syndrome, AMS) fogalmát az 1960-as években alkották meg, és olyan kedvetlen, semmittevő, céltalan tinédzserekre használták, akik rendszeresen cannabist fogyasztottak. „Az esettanulmányok azt sugallták, hogy az amotivációs szindróma a higiéniai szint csökkenésével, depresszióval, az energia, produktivitás és a lendület elvesztésével jár. A szerzők hangsúlyozták, hogy a szindrómához a tisztán körvonalazott céloknak vagy a koncentrált erőfeszítés képességének a hiánya is hozzátartozik.” A kitalálói szerint ezeket a hatásokat a cannabis rendszeres fogyasztása idézi elő. Ezek az aggodalmak még ma is élnek, és számos szakmai anyagban találkozhatunk velük. A szindróma vizsgálatát rendkívül megnehezíti, hogy nem létezik általánosan elfogadott definíciója. Minden kísérletben, amely a szindróma létezésének bizonyítására irányult, más-más tényezőket vettek szemügyre. Vannak azonban közös pontok is. Szinte az összes mérési módszer a produktivitás kérdésével kapcsolatos. A kísérletek tehát tipikusan nyugati értékeket vizsgáltak. „Sok kutató hallgatólagosan feltételezi, hogy a motivált emberek jól teljesítenek az iskolában, keményen dolgoznak, megfelelnek az alkalmazóik elvárásainak, kitartóak a laboratóriumi feladatok elvégzésében.” Ezzel az előfeltevéssel szemben viszont számos érv hozható fel, „hiszen teljesen kultúra-specifikusnak számít, hogy kit tekintünk alulmotiváltnak. >>Egy adott kultúra amotivációs szindrómája egy másik kultúra ideális életmódját jelentheti.<< Egy indiai jógi valószínűleg patologikusan alulmotivált lenne egy nyugati kutató számára.” Ráadásul a motiváció fogalma azt a hamis látszatot kelti, hogy a nagyobb teljesítmény minden esetben nagyobb boldogsághoz is vezet. Sem az emberek, sem az állatok közreműködésével végzett laboratóriumi vizsgálatok nem támasztották alá a szindróma létezését. A kérdés tisztázása során az iskolai és munkahelyi teljesítményeket is elemezték. „A közhiedelemmel ellenétben több mint fél tucat vizsgálat bizonyítja, hogy a marihuánafogyasztók a többiekéhez hasonló jegyeket kapnak a főiskolán.” Sőt, egyes vizsgálatok jobb tanulmányi eredményeket találtak a cannabisfogyasztók körében. A két csoport között a sport-és más iskolán kívüli tevékenységekben sem mutatkozott különbség. A középiskolás diákok körében a cannabisfogyasztók valóban gyengébben teljesítettek: rosszabb jegyeket kaptak, többször hiányoztak és gyakrabban hagyták ott az iskolát, mint a társaik. „A legtöbb erős fogyasztónak rossz jegyei voltak már a marihuána fogyasztása előtt. Ezenkívül azok a középiskolások, akik erős fogyasztók, nagy valószínűséggel alkoholt egyéb tiltott szereket is fogyasztanak.” Ha tehát figyelembe vesszük ezeket a tényezőket, akkor a vélt összefüggés nem mutatható ki. „ Azt mondhatjuk, hogy a marihuána rendszeres fogyasztása a középiskolában egy általános devianciamintába illeszkedik. Depressziós, motiválatlan, konvenciókhoz nem alkalmazkodó középiskolások választhatják a marihuánát, de valószínűleg nem a marihuána okozza a devianciájukat.”

A munkahelyi teljesítményt vizsgáló kutatások sem mutattak eltérést a cannabist rendszeresen használó és az absztinens népesség között. A cannabis krónikus fogyasztása eszerint tehát nincs hatással a bérekre,a munkaórákra, vagy a munkahelyek megtartására. Összegezve az eddigieket elmondható, hogy „azok az emberek, akik rendszeresen intoxikált állapotban vannak, a drog fajtájától függetlenül nem lehetnek a társadalom hasznos tagjai, de a kutatási eredmények fényében a marihuánának semmiféle olyan egyedi hatása nincs, ami az energia és az ambíció elvesztéséhez vezetne.”

Agresszió 

Az emberek régóta feltételezik, hogy a különböző kábítószerek erőszakos cselekedetekhez vezetnek. A törvényhozók is gyakran azzal indokolják e szerek tiltását, hogy az segít csökkenteni az erőszakot. Azonban határozottan kijelenthető, hogy míg más drogok (köztük az alkohol is) bizonyítottan növelik az agressziót, a kutatások döntő többsége szerint a cannabis használata nem vezet erőszakhoz. A normál népesség körében végzett vizsgálatok szerint nincs összefüggés a cannabis fogyasztása és az erőszak között. „Számos tanulmány mutatja ki, hogy a marihuána-használók alapvetően alulreprezentáltak az erőszakos bűnözők között.” A népesség egy kis csoportjánál, mint például a bűncselekményekbe keveredett tizenéveseknél, pszichopatáknál, vagy a megvonás alatt álló függő fogyasztóknál mindazonáltal gyenge kapcsolatot mutattak ki a fogyasztás és az agresszió között. „A laboratóriumi kutatások nagy többsége azt mutatja, hogy a marihuána okozta intoxikáció nem növeli az erőszakos reakciók esélyét.” A legtöbb fogyasztó éppen arról számol be, hogy a kannabisz nyugtató hatással van rá, „sokan pont ezért a tulajdonságáért alkalmazzák.” A kérdést vizsgáló minden komolyabb bizottság arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a cannabis fogyasztása nem befolyásolja az agressziót.

Gondatlan vezetés 

A vezetési képességre hátrányosan ható drogok között az alkohol a leggyakrabban kimutatott szer a közúti balesetek statisztikáiban. A híradások azonban rendszeresen beszámolnak olyan esetekről is, amikor a balesetet okozó személy szervezetében THC-t mutattak ki. A kutatások e körben alapvetően kétfajta módszerrel dolgoztak: egyrészt epidemiológiai vizsgálatokkal, másrészt laboratóriumi kísérletekkel. Az első esetben a kutatók azt vizsgálták, hogy a közúti balesetekben résztvevők hány százalékának a vérében találtak THC-t. Több vizsgálat is arra a meglepő eredményre jutott, hogy a cannabist használó vezetők ritkábban okoznak közúti balesetet, mint azok, akik semmilyen szert nem fogyasztanak. A lehetséges magyarázatok érdekében egy sor laboratóriumi kísérletet is elvégeztek. Ezek áttekintő vizsgálata alapján a cannabis befolyásolta vezetőknél három jelenségre lehet felfigyelni. Először is ezek az emberek lassabban vezetnek, nagyobb követési távolságot tartanak, harmadszor pedig ritkábban előznek cannabis hatása alatt. „Mindez csökkenti a balesetek veszélyét, és korlátozza a sérülések vagy halálesetek esélyét, ha esetleg mégis baleset történik.” Ezek az eredmények ugyanakkor eltérnek az alkohol esetében megfigyelhetőektől. „Alkohol hatására a sofőrök általában gyorsabban hajtanak, többször előznek, és csökkentik a követési távolságot, ami jelentősen növeli a balesetek esélyét.” Megjegyzendő azonban, hogy az összes kábítószer alkohollal történő kombinálása jelentős veszélyt jelent a közlekedés biztonságára, mert a két drog együttes hatása jelentős csökkenést idéz elő a vezetési képességekben. Bár a kutatási eredmények a cannabis esetében rendkívül kedvezőek, mégis „jobb, ha senki nem próbál meg balesetveszélyes gépeket irányítani tudatmódosító szer hatása alatt.”

Problémás használók kezelése 

„A használók egy kicsi, de létező hányadánál, a marihuána tartós használata komoly életviteli nehézségekkel jár együtt.” Több becslés is létezik a szakirodalomban arról, hogy a fogyasztók mekkora hányadáról lehet szó. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy általában a valaha cannabist használók 10-15 %-ánál alakul ki valamilyen fogyasztással kapcsolatos probléma. „A legjelentősebb tünet általában az élettér beszűkülése, a munkatevékenység és a tanulási teljesítmény romlása, az érdeklődés csökkenése. A droghasználatot ezekben az esetekben a folyamatos használat jellemzi, azaz a marihuána fogyasztása mindennapi életritmus szerves részévé, sőt annak szervezőerejévé válik.” A problémás fogyasztók egy része – felismerve a fogyasztás okozta kellemetlenségeket – segítség nélkül, saját maguk hagynak fel a szer fogyasztásával, vagy csökkentik az adagjukat. Mások a felmerülő problémák ellenére sem akarják abbahagyni a szerfogyasztást. Végül vannak, akik csak segítség igénybevételével tudnak szakítani a droggal. A függők kezelésére napjainkban több terápiás lehetőség is igénybe vehető. A cannabis-használóknál speciális terápiás módszerek gyakorlatilag nem léteznek, a kezelésük ugyanazon elvek alapján épül fel, mint a más – fizikai függőséget nem okozó – drogok esetében. „Javallt a rövid intervenció,a kognitív-viselkedés terápia, az önsegítő, illetve visszaesést megelőző csoportokon való részvétel, és sokszor célszerű a családterápia indikálása.” Az említett módszerek közel ugyanolyan eredményesek. A terápiában résztvevő kliensek a legjobb becslések szerint közel 36 %-os eséllyel gyógyulnak meg. „Ez az eredmény hasonló az alkohol-, nikotin-vagy heroinfüggőknél elért javulási arányhoz.” Elmondható ugyanakkor, hogy általában véve, és különösen a fiatal, 14-16 éves cannabis használóknál a családterápiás foglalkozások hatékonyabbak lehetnek, mint a csak a droghasználatot célzó kezelések. „A kezelések akkor járnak igazán sikerrel, ha a kannabiszhasználó életstílusában változást képes elérni, a drog alternatívájául szolgáló értékeket és aktivitásokat sikerül a kliensnek/betegnek megtalálnia.” Jellemző, hogy „a kezelési igény többnyire függő, azaz krónikusan, hosszabb ideje (évek óta) napi vagy naponta többszöri rendszerességgel kannabiszt használóknál merül fel. Ugyancsak ez az a csoport, ahol viszonylag nagy arányban kell számolni más drogok használatával, illetve más pszichiátriai zavarokkal.” A terápiák kezdeti fázisában a legfontosabb feladat a megfelelő terápiás viszony kialakítása a klienssel, mert a kezelés sikerességét nagyban befolyásolja a terapeuta és a kliens közötti kapcsolat milyensége. A valódi kapcsolat kialakulására pedig a szakember személye lehet a legfőbb biztosíték. Megfigyelték ugyanis, hogy az azonos módszerek alapján dolgozó terapeuták különböző eredményeket érnek el. Ennek alapján felmerül annak a lehetősége, hogy a jobbulás elsősorban nem is a különböző technikáknak, hanem a kliens és a szakember közötti kapcsolatnak köszönhető. Az egyes terápiás módszerek tartama meglehetősen eltérő, gyakran a segítséget kérő személy igényeihez igazodik. A korai felépülés általában 2-12 hónapig tart, amelynek „célja a visszaesés megelőzése és az új, nem droghasználói életstílus kialakítása.”
Fontos lehet a kezelés során azoknak a helyzeteknek a felismerése, amelyek a droghasználatot rendszerint megelőzték, illetve indikálták. Ezek azonosítása után meg kell tanítani a klienst a felmerülő szituációk megfelelő kezelésére, a visszaesés megelőzése érdekében. Ebben az időszakban a készségfejlesztéseknek is jelentősége lehet, mert „sokan azért használnak drogokat, mert nem rendelkeznek olyan készségekkel, hogy a problémáikat drog nélkül is meg tudják oldani, vagy éppen örömöt tudnának szerezni maguknak drog nélkül is.” Kérdésként merülhet fel, hogy mi a teendő az olyan országokban – mint amilyen Magyarország is – ahol büntető, vagy más eljárás keretében utalnak az ellátórendszerbe droghasználókat. A legtöbbjük ugyanis alkalmi droghasználó, akiknek a szer használatával kapcsolatban nem merült fel problémájuk, következésképpen nem érzik szükségét a terápiás kezelésnek. Az ilyen esetekben is szükséges azonban az állapotfelmérés elvégzése, valamint – ha speciális terápiás kezelés nem indokolt – felvilágosító, tájékoztató, tanácsadó jellegű kapcsolat kialakítása a klienssel.

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar
Bűnügyi Tudományok Tanszék
Quo vadis cannabis?

A cannabis jogi, orvosi, társadalmi vonatkozásainak összefoglaló áttekintése
Írta: ifj. Sipos László
Konzulens: Dr. Kovács Gábor egyetemi docens
© ifj. Sipos László, 2009
A változtatás nélküli másolás és sokszorosítás a szerző külön engedélye nélkül is megengedett.

 

 

 

Vissza

Ezeket olvasta már?

A CBD

A kannabidiol, egy nem pszichoaktív kannabinoid molekula, amely a kendernövény növényben és virágzatában található. A marihuána, és a Sativex nevű gyógyszer, valamint néhány táplálékkiegészítő készítmény fő hatóanyaga.

...

A cannabis egészségügyi hatásai

A cannabis egészségügyi hatásai 
E fejezetben a cannabis fogyasztásának egészségére gyakorolt hatásait vizsgáljuk meg közelebbről. A témában rengeteg vizsgálatot folytattak, illetve számos tanulmány jelent meg pro és contra. A következőkben ezek összefoglalását kíséreljük meg a legfontosabb területeken: mentális zavarok, agyi elváltozások, légzőszervek problémái, szaporodás, immunrendszer...

...

A CBD- ről és a terpénekről - a kender reneszánsza

Bár a legtöbb ember nem is tud róla, a természetes vegyületek egy körével, a terpénekkel szinte mindennapi kapcsolatban állunk: ezek a vegyületek adják számos fűszer ízét, vagy éppen a háztartási tisztítószerek illatát. A terpének jelentősége azonban messze túlmutat a hétköznapi alkalmazásokon, sokoldalú szerepet játszanak biológiai folyamatokban is...

...