A cannabis farmakológiája


A cannabis farmakológiája 
A cannabinoidok 

A cannabis növényben összesen több mint 400 különböző kémiai vegyület található. Ebből legalább 66 csak erre az egy növényre jellemző, amelyeket összefoglalóan cannabinoidoknak nevezünk. A legismertebb közülük a delta-9-tetrahidro-cannabinol (THC), amelynek a kémiai szerkezetét elsőként 1964-ban Raphael Mechoulam izraeli professzornak sikerült megállapítania. A cannabis pszichoaktív hatásainak nagy része valószínűleg a THC-nek köszönhető. A növény hatóanyag tartalma ugyanakkor nem egyenletesen oszlik el. Magas THC tartalmúak a virágzó és termő ágvégek, ahol a növény gyantája található. Lényegesen kevesebbet tartalmaznak ebből a vegyületből a növény levelei és a szára. A nikotinhoz és a koffeinhez hasonlóan a THC-nek is valószínűleg az a szerepe a növényben, hogy megvédje azt a kártevőktől és a kórokozóktól. A máj a THC-t 11-OH-delta-9-THC-re (11-hidroxi-THC) bontja le, amely metabolit is pszichoaktív, hatása azonban nem feltétlenül azonos a THC által kiváltottakkal. Azt feltételezik, hogy a cannabis kétfázisú hatását a THC és annak aktív bomlástermékei okozzák. Ennek alapján a fent említett metabolit lehet felelős az álmosság és a megnövekedett étvágy kialakulásáért, melyek általában a kezdeti eufórikus állapot (high) alábbhagyása után jelentkeznek. A 11hidroxi-THC tovább metabolizálódik 11-nor-9-karboxi-THC-vé, amely nem pszichoaktív hatású, viszont szerepet játszhat a cannabis gyulladás-és fájdalomcsillapító hatásának kiváltásában. Két másik, széles körben ismert cannabinoid a cannabidiol (CBD) és a cannabinol (CBN). A cannabidiol a növény fejlődése során THC-vé alakul át, ami később cannabinollá bomlik le. Ezek a vegyületek teszik ki a cannabis pszichoaktív összetevőinek jelentős részét (a THC és a CBD együttesen a cannabis összetevőinek 95%-át jelentik), és így ezek felelősek az általa kiváltott hatások nagy részéért is. Több tucat más cannabinoid is létezik, de ezek legtöbbje a fenti három különböző változatai. „A köztük levő különbségek meglehetősen kicsik. Mindegyikük lipofil, vagyis zsírban, zsírszövetekben, vagy zsíros folyadékban könnyen oldódó anyag. Vízben nem oldódnak.”

A cannabidiol (CBD) egy nem pszichoaktív molekula, de – megfelelő mennyiségben – szedatív (nyugtató) hatása van és csökkentheti az egészséges emberek szorongásait, ezenkívül fokozza az álmosságot, és megakadályozhatja az epileptikus rohamokat. A THC egyes hatásait (eufóriát) fokozhatja, míg más hatásait (szorongást, gondolkodás-zavarokat) csökkenti, „vagyis a THC intoxikáció negatív vonásait csillapítja”. A cannabidiol lelassítja a THC lebontását a májban, s „a metabolizmus lassítása révén megnövelheti a THC egyes hatásait, beleértve az eufóriát és a tudatmódosulás szubjektív élményét.”

A cannabinol (CBN) a THC oxidációs terméke, tehát a cannabis növény THC-je idővel cannabinollá bomlik le. „A kannabinol nem eredményez semmilyen szubjektív élményt. Úgy tűnik, tizedannyira erős, mint a THC.” A cannabidiollal ellentétben a cannabinol kötődik mind a CB1 és CB2 receptorokon, de kisebb affinitással, mint a THC. A cannabinol valószínűleg az immunrendszerre hat ellentétben THC-vel, aminek a hatásai elsődlegesen az idegrendszerre irányulnak. „A kannabinol csökkenti a THC által okozott szubjektív élmény erősségét, viszont meghosszabbítja a tartamát.” 

A cannabinoid-receptorok és az endocannabinoidok 

A cannabinoidok biológiai funkciójának, hatásmechanizmusának a megfejtésével számtalan kutatás próbálkozott. A korai vizsgálatokban azt találták, hogy a THC a neuron egész felületéhez hozzá tud tapadni, amiből arra következtettek a kutatók, hogy hatását úgy éri el, hogy megváltoztatja a sejtmembránok áteresztő képességét. Ez az elmélet sokáig tartotta magát, azonban 1988-ban egy amerikai biokémikus professzor-asszony, A. C. Howlett és munkatársai kimutatták, hogy „az agyból izolált membránokon specifikusan, nagy affinitással kötődik egy, a THC-hez kémiailag hasonló anyag, ezzel igazolva egy specifikus kannabinoidreceptor létezését az agyban. Ettől kezdve a kannabinoid-kutatás robbanásszerű fejlődésen ment keresztül.” A cannabinoid-receptorokat a kilencvenes évek elején (1989-1991) sikerült beazonosítani, amelyek a „CB” nevet kapták. „Néhány évvel a központi idegrendszeri CB receptor felfedezése után egy, a periférián, az immunrendszer egyes területein elhelyezkedő specifikus, az idegrendszeri receptor szerkezetétől eltérő szerkezetű kannabinoid-receptort is leírtak. A központi idegrendszerben levőt CB1-nek, míg az idegrendszeren kívül (periférián) megtalálhatót CB2-nek hívják.” Mivel általános szabály, hogy a szervezet maga termeli a receptorokhoz kötődő vegyületeket, ezért elkezdték keresni azokat az endogéneket (a test által előállított anyagokat), amelyek a CB-receptorokhoz kötődnek. Az 1980-as évek végén számos fehérjemolekulát izoláltak, amelyek több kevesebb cannabinoidszerű hatással rendelkeztek, de mégsem kötődtek a receptorokhoz. Végül 1992-ben Raphael Mechoulam izraeli kémikus (aki ezt megelőzően a THC-t is először szintetizálta) és kutatócsoportja sertés agyából izolált egy olyan anyagot, amely erősen kötődött a CB-receptorhoz, és az állatkísérletekben a cannabinoidokra jellemző farmakológiai tulajdonságokkal rendelkezett. Az első izolált endocannabinoid egy archidonsav származék (arachidonoil-ethanol-amin). A vegyületet előállító kutatók találóan anandamid-nak (AEA) nevezték el, amely a szanszkrit „ananda” szóból (jelentése: „boldogság”) és „amid” szó összetételéből ered. Az anandamid molekula kémiailag nem hasonlít a THC-re, de mind a kettő képes kapcsolódni a szervezetben található cannabinoid receptorokhoz. Az anandamidot az enzimek elég gyorsan lebontják, így a THC-nél rövidebb ideig hat. A receptorok iránti affinitása is csak 25-50 %-a a THC-ének. Ennek ellenére kiválthat néhányat a THC hatásai közül. „Hatására túlzásba vihetjük ez evést, tevékenységünk lanyhul, csökken a test hőmérséklete, és érzéketlenebbé válunk a fájdalomra.” 

„Sok anandamid található a Cb1 receptorban gazdag hippocampuszban, amely az emlékezetért felelős, a kisagyban, amely a mozgásszabályozó központ, a talamuszban, ami a fájdalomért és az érzelmekért felelős, ill. az 1993 óta ismert Cb2 receptor feltalálási helyein is, ilyen az immunrendszer.” Az agyi területeken kívül megtalálható még például az agyalapi mirigyben, a herében és a méhben is, de nem feltétlenül csak azokon a területeken, ahol sok CB-receptor van. „Ez feltételezi az AEA áramlását az idegrendszeren belül, és a termelési helytől távoli hatást is. Ez azt is jelentheti, hogy hatása nem közvetlenül, hanem közvetve is érvényesül. Az AEA gyorsan bomlik, hatását általában a kannabinoid receptor aktiválásán keresztül fejti ki (mint a THC).” Az anandamid felfedezése után nem sokkal egy újabb endogén cannabinoidot fedeztek fel 1995-ben. Ez a 2-arachidonil-glicerin (2-AG), amelynek a szerepe hasonló a szervezetben, viszont megközelítőleg 170-szer nagyobb koncentrációban van jelen, mint az anandamid. „Bizonyítottan kötődik a CB1-és CB2receptorokhoz is. Egereknél a pulzust és a vérnyomást is megváltoztatta” Az endogén cannabinoidoknak a kutatása napjainkban is tart. Egyes kutatások más anyagokat is azonosítottak, amelyek kötődnek a cannabinoid-receptorokhoz, a pontos biológiai hatásukat azonban még nem ismerjük. 

Hatékonyság, adagolás, kiürülés 

Hatékonyság 

Az egyes cannabis készítmények hatékonyságát a THC tartalmuk szerint szokták mérni. Igaz, hogy a növényben nem ez az egyetlen vegyület, amely módosult tudatállapotot okoz, mégis ez a legnagyobb mennyiségben előforduló pszichoaktív hatóanyag. „A hasis általában 20 % THC-t tartalmaz, de egyes becslések szerint ez az arány 50 %-ig is terjedhet.” Az EMCDDA 7 2008-as Éves jelentése szerint (amely az európai országok által rendelkezésre bocsátott 2006-os adatokat elemezte) „a gyantaminták THC-tartalma a jelentések szerint 2,3 % és 18,4 % között 
volt.” „A hasisolajban akár 70 %-nyi THC is lehet. A marihuána hatékonysága a fajtától, a termesztés körülményeitől, és a tárolás módjától függően is változik. A növény bizonyos fajtái több THC-t tartalmaznak, mint más fajták.” Az ipari kenderként használt fajták olyan kis koncentrációban (általában 1 %-nál alacsonyabban) tartalmaznak THC-t, hogy annak elfogyasztása semmilyen szubjektív hatással nem jár. „A marihuána pszichoaktív fajtái 2-5 % THC-t tartalmaznak, de 22 %-ot is kimutattak már.” Európában 2006-ban ez az arány a kevesebb mint 1 % és 13 % között alakult. Megjegyzendő, hogy Hollandiában a hazai, intenzíven, mesterséges körülmények között termesztett és nemesített cannabis fajták („nederwiet”, „skunk”, „sinsemilla”) ezeknél jóval több THC-t tartalmazhatnak (átlag 16-20 %-ot). A médiában megjelenő híradásoknak köszönhetően újra és újra felmerül annak a gyanúja, hogy a cannabis termékek potenciája az idők folyamán megsokszorozódott, s így ma ezek sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint korábban. Az összehasonlítás különböző módszertani problémái miatt nehéz pontos képet festeni a potenciál alakulásáról. A növekvő aggodalmakra válaszul 2004-ben az EMCDDA „Egyre potensebb-e a cannabis?” kérdését vizsgálva jelentést adott ki az európai helyzetről. Ebben megállapították, hogy „nincs bizonyíték a cannabis potenciájának jelentős növekedésére Európában.” Ez többnyire azért van így, mert a legtöbb uniós országban az importált cannabis (herbál, vagy gyanta) a piacvezető termék, amelynek a THC tartalma évek óta változatlan. „A jelen vizsgálat azt mutatja, hogy a kannabisz effektív potenciája majdnem minden európai országban viszonylag stabil maradt, 6-8 % körül. Az egyedüli kivétel Hollandia, ahol 2001-2002 között ez az érték elérte a 16 %-ot, elsősorban az intenzív módszerekkel termelt hazai kannabisz növekvő elérhetősége miatt.” A hazai, beltéri körülmények között, intenzív, hidoponikus technikákkal termesztett növények potenciája „következetesen magas, gyakran kétszer, vagy háromszor nagyobb, mint az Észak-Afrikából, a Karib szigetekről, és a Távol-Keletről importált kannabiszé, amelyet természetes körülmények között, szabad ég alatt termesztenek, és amelyet a hosszabb szállítási, és tárolási ideje miatt csökkenő THC tartalom jellemez.” Bár számos országban elérhetőek az ilyen módszerekkel termesztett hazai növények, azoknak a piaci részesedése még mindig csekély. „Vannak azzal kapcsolatos aggodalmak, hogy ez növekedni fog, ezért szükség van a piac jobb monitorozására.” Az egyetlen kivétel ez alól Hollandia, ahol ezen termékek teszik ki a hazai cannabis piac felét, igaz feltételezhetően ezeknek csupán egy része különösen potens. Ezekkel a megállapításokkal egybevágnak az ugyanezen szervezet 2008-as Éves jelentésében megfogalmazottak. „A 2001-2006-os időszakban a gyanta és a kannabisznövény erőssége 16 európai ország közül sokban stabil volt, vagy csökkent; felfelé tartó tendenciát figyeltek meg viszont Hollandiában az import kannabiszgyanta esetében, hét másik országban pedig a kannabisznövény esetében.” Az ezzel foglalkozó amerikai kutatásokat összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az 1970-es évek elején mért 1,5-2 %-os érték az 1990-es évek végén mért 4-4,5 %-os értékhez képest 2-3-szoros a növekedés. Ezzel kapcsolatos az a gyakran emlegetett (és a nyilvánosság körében elfogadott) nézet, miszerint a potensebb cannabis termékek nagyobb veszélyt is jelentenek. Nem egyértelmű azonban, hogy milyen következményekkel jár a kétszeres, vagy háromszoros potenciálnövekedés. „Először is a kannabisz bizonyított módon nem okoz akut mérgezést. Soha senki nem halt meg THC-mérgezésben. Halálos adag THC 10 elfogyasztása biztosan lehetetlen.” Mivel – ellentétben egyes gyógyszerekkel vagy az alkohollal – a halálos túladagolás veszélye nem fenyeget, a magasabb THC tartalmú cannabis bizonyos szempontból akár hasznosnak is bizonyulhat. A cannabis termékeket általában elfüstölve fogyasztják. Ennek fogyasztási módnak – hasonlóan a dohányzáshoz – megvannak a maga egészségügyi kockázatai. A potensebb cannabis esetén viszont kevesebb mennyiség is a kívánt hatás eléréséhez vezet, tehát „kevesebb cigaretta elszívásával csökkenteni lehetne a füst által okozott károsodásokat. A hatékonyabb marihuánából kisebb, rövidebb slukkokat kellene szívni.” Ezáltal a tüdőbe jutó káros gázok, és karcinogén (rákkeltő) anyagok mennyiségét is minimalizálni lehetne. 

Adagolás 

A cannabis esetében az adagolásra a következő két módszer jellemző: a füstjét belélegzik, vagy szájon keresztül elfogyasztják (megeszik). Ezen kívül a cannabis orvosi felhasználása során egyéb adagolási formákat is kidolgoztak, mint például a cannabiskúp, intravénás adagolás, vagy a szájspray. A legelterjedtebb módszer a belélegzés, amely a drogok fogyasztásának egyik leggyorsabb módja is. „A tüdőben bent tartott füst hatóanyaga a hajszálerek gazdag hálózatán keresztül közvetlenül a vérkeringésbe jut, a vér pedig egyenesen az agyba szállítja, ahol a marihuána legtöbb receptora elhelyezkedik. A módosult tudatállapot első jelei így már 10 másodperccel azután jelentkezhetnek, hogy kifújtuk a füstöt. A vér THC tartalma már a füves cigaretta szívása közben elérheti a legmagasabb koncentrációt. A THC gyorsan eloszlik mindenféle zsírszövetekben, de a vér végül a májba és a vesékbe is eljuttatja, ezt követően pedig lebomlik, majd kiürül a szervezetből.” Az, hogy a fogyasztás során mennyi THC szívódik fel a szervezetben számos tényezőtől függ. „A legerősebb hatást azzal lehet elérni, ha valaki hosszú slukkokat szív, és sokáig lent tartja a füstöt.” A kutatások szerint a tapasztaltabb fogyasztók több THC-t tudnak bejuttatni a szervezetükbe, mint a kezdők, tehát sokkal hatékonyabban képesek felhasználni a füstöt. A cannabis fogyasztásának másik (bár kevésbé) elterjedt módja a szájon keresztül való bevétel. Ezen mód esetében a felszívódást számos természetes akadály gátolja (pl. a gyomorsav), így a szer a hatását sokkal lassabban fejti ki. „Ha étel formájában fogyasztják, a szer hatása sokkal később tetőzik. Csokoládés süteményben fogyasztva a legnagyobb koncentrációt 1-6 órán belül éri el, szezámolaj tablettákban pedig, mint a dronabinol, körülbelül 2 óra múlva.”

Kiürülés 

„A THC lebontásához szükséges idő egyénenként és vizsgálattól függően is meglehetősen nagy változatosságot mutat.” Nem szabad azonban összetéveszteni ezt az időtartamot, az intoxikáció tartamával. A szer elszívása után néhány órán belül, a szájon keresztül való fogyasztás esetén pedig kicsit később a THC szint az agyban a pszichoaktív hatáshoz szükséges szint alá csökken. Ez a csökkenés viszont nem jelenti azt, hogy a THC teljesen kiürül a szervezetből. A vér THC tartalmának egy része a zsírszövetekbe költözik. „Miután a THC kiürül a vérből a vizeletbe és a székletbe, a zsírszövetekben tárolt mennyiség újra visszaér a keringésbe, de most már túl kis mennyiségben ahhoz, hogy tudatmódosító hatása legyen.” „A THC nagyjából ugyanannyi idő alatt hatol be és lép ki a test legtöbb sejtjéből, mint más pszichoaktív szerek, egyes tulajdonságai viszont – leginkább magas zsíroldékonysága – késleltetik kilépését a zsírsejtekből.” 

Érdemes megjegyezni, hogy a huzamosabb használat esetén a vérben és az agyban –köszönhetően a korábban felszívódott és a zsírszövetekben elraktározódott pszichoaktív anyagnak – magasabb lesz a THC szint, viszont ez nem járul hozzá az intoxikáció szintjének emelkedéséhez. Fontos hangsúlyozni, hogy azok a zsírsejtek, amelyek a THC-t raktározzák, nem károsodnak ezáltal. Az agyban – mivel nem különösebben zsíros szerv – csak csekély mennyiségű THC raktározódik, amely azt nem károsítja, tehát nem okoz strukturális változásokat, és nem változtatja meg a sejtműködést sem. Az egyes források szinte hihetetlenül tág intervallumban határozzák meg a cannabis kimutathatóságának időtartamát. A négy naptól akár a három hónapig is terjedhetnek az erről szóló becslések. A pontos időtartam meghatározása érdekében egy új fogalommal kell megismerkednünk. „A drog lebontásához szükséges időtartamot a kutatók a felezési idővel jellemzik – ez az az időtartam, ami alatt az eredeti adag 50 %-ára bomlik le. Gyakorlatilag a drogok 4,5 vagy 5 felezés után már nem mutathatók ki.” A legtöbb vizsgálat 1-1,5 napra becsülte a felezési időt, azonban egy újabb kutatás szerint, amely különösen érzékeny mérési technikával dolgozott, 2,5 napos felezési időt mutatott ki. „Ennek a vizsgálatnak az alapján, amely a legjobb elérhető módszereket használta, azt mondhatjuk, hogy a THC 12-13 nap múlva ürül ki teljesen a szervezetből.” „A marihuána lassú kiürülésének legfontosabb következménye az, hogy még hosszú idővel a fogyasztás után is ki lehet mutatni a vizeletből, jóval azután is, hogy a pszichoaktív hatás elmúlt. Következésképpen a munkahelyi, vagy másutt végzett drogtesztek még hosszú idővel azután is azonosítják a marihuána használókat, miután a pszichoaktív hatásoknak vége.”

Dependencia 

A drogok egyik fontos tulajdonsága, hogy milyen mértékben okoznak függőséget.E körben beszélhetünk pszichés és fizikai (fizikális, fiziológiai, vagy szomatikus) dependenciáról. A pszichés függőség a „drogkereső magatartásban, a szer megszerzésére kényszerítő vágyban, sóvárgásban manifesztálódik.” Ezzel szemben fizikai dependenciáról akkor beszélhetünk, amikor „a szerek megvonása (abbahagyása) jellegzetes elvonási vagy absztinenciaszindrómát idéz elő, amelynek tünetei sokszor ellentétesek az illető drog akut hatásaival.” A pszichés dependencia általában megelőzi a fizikálisat, de nem szükségképpen vezet ahhoz. A cannabis esetében csak pszichikai függőség alakul ki, „fizikai függőség nincs vagy igen enyhe absztinencia-szindrómában nyilvánul meg.” Ez általában a cannabist hosszabb ideje, napi szinten használó fogyasztóknál fordul elő. „Az elvonási tünetek jellege hasonló az opiátvagy alkoholelvonási tünetekhez de azoknál lényegesen enyhébbek.” Ilyen tünet lehet az ingerültség, nyugtalanság, álmatlanság, vagy a rossz közérzet. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a cannabis függőséget kiváltó potenciálja jóval kisebb, mint a legtöbb illegális szeré, vagy akár a dohányé és az alkoholé. Ezt több célzott kutatás eredménye, illetve a statisztikai adatok is bizonyítják. „A legtöbb ember, aki marihuánát szív, alkalomszerűen teszi. Nagyon kevesen válnak napi marihuána-használóvá, és ezeknek is egy töredéke válik valóban függővé a szertől. Egyes emberek rendszeresen és hosszú évekig szívnak marihuánát anélkül, hogy annak bármilyen negatív fizikai, pszichikai vagy társadalmi következményét megtapasztalnák.” Emellett elmondható, hogy a legtöbb rendszeres használó a húszas évei végére, harmincas évei elejére felhagy a cannabis fogyasztásával. Az egyes szerek pszichés, ill. fizikális dependenciát kiváltó hatásának mértéke a WHO ajánlása alapján:

Szer                                               Pszichés Fizikális Tolerancia Dependencia 
morfintípusú szerek                       +++         +++         +++ 
barbiturát típusú szerek                 ++           ++           ++ 
amphetaminszerű stimulánsok      ++           (+)           ++ 
marihuána (cannabis)                    +              O           (+) 
kokain                                             +++        (+)           (+) 
alkohol                                            ++          +++         ++ 
LSD – mescalin                              +             O            +++ 
dohányzás (nikotin)                        ++          (+)            (+) 

(+) bizonytalan, O nincs 

A jelenleg legelterjedtebb abúzusszerek:

Típus                                                                Dependenciakapacitás mértéke 
1. OPIÁTOK 
morfin                                                                nagyon erős 
heroin                                                                nagyon erős 
2. KÖZPONTI IDEGRENDSZERI DEPRESSZÁNSOK 
barbiturátok                                                       erős 
alkohol                                                               erős 
benzodiazepinek                                               mérsékelt 
3. SZIMPATOMIMETIKUS PSZICHOMOTOROS STIMULÁNSOK 
kokain                                                               nagyon erős 
amphetaminok                                                  erős 
4. KOFFEIN ÉS NIKOTIN 
koffein                                                               gyenge 
nikotin                                                               nagyon erős 
5. CANNABINOIDOK 
cannabis                                                           gyenge vagy nincs 
6. PSZICHEDELIKUMOK (Hallucinogének, pszichotomimetikumok) 
LSD                                                                  gyenge vagy nincs 
mescalin                                                           gyenge vagy nincs 
phencyclidin (PCP)                                           mérsékelt 
7. INHALÁNSOK 
ipari oldószerek                                                 erős 
anaestheticumok                                               mérsékelt 
8. EGYÉB DROGOK; „PRESCRIBING” SZEREK

Tolerancia 

„Egyes szerek hatékonysága ismételt adásuk következtében fokozatosan csökken, s egyre nagyobb dózisokra van szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez. A tolerancia nem egyforma mértékben alakul ki a drogok valamennyi hatásához. Így megtörténhet, hogy a kábítószerélvező, aki fokozatosan egyre nagyobb dózisokat szed az élvezet megszerzése céljából, ki van téve olyan toxikus hatásoknak, melyekhez nem alakul ki tolerancia.” A cannabis esetében nincs, vagy csak igen kisfokú a tolerancia kialakulása. 

Abúzus 

A drogok „helytelen” használatával kapcsolatban több fogalom is elterjedt, amelyeknek a definiálása korántsem egyszerű feladat. E körben beszélnek – többek között – függőségről, addikcióról, abúzusról, illetve problémás használatról. E fogalmak némelyikének (addikció) nincs általánosan elfogadott meghatározása, míg másokat (függőség, abúzus) az orvosi diagnosztikában is megbízhatóan alkalmaznak. A továbbiakban az abúzus fogalmát egy általánosabb értelmében használom. Eszerint abúzus (visszaélés) az egyes (legális, vagy illegális) szerek túlzott mértékben történő fogyasztását jelenti, amely a fogyasztó számára különböző egészségügyi, szociális, vagy társadalmi hátrányokkal jár. Ebben az értelmében a problémás használat szinonimájának tekinthető. Ez a fajta meghatározás meglehetősen eltér a nemzetközi viszonylatban megszokott definíciótól, amely valamennyi illegális szer használatát abúzusnak tartja, függetlenül attól, hogy a fogyasztó megtapasztalja-e ennek negatív következményét, vagy sem. E definíció logikája szerint a legális szerek esetén azok rendeltetése elleni (például nem orvosi, recept alapján történő) használatakor beszélhetünk abúzusról. 

A cannabis-abúzus „reward”-elmélete 

„A különböző pszichotrop szerek közös tulajdonsága az, hogy olyan különleges hajtóerővel bírnak, amellyel mentálisan egészséges személyeket rákényszerítenek arra, hogy drogot szedjenek.” Ezen szerek mindegyike valamilyen „reward” (jutalom) tulajdonsággal rendelkezik, tehát a használata a fogyasztónak valamilyen pozitív élményt nyújt (például megnyugtat, vagy euforizál). „Ez az a sajátosság, ami előidézi, megerősíti az ismételt használatot, az önadagoló magatartást.” A droghasználat – tisztán biokémiai oldalról szemlélve – olyan magatartásforma, amelyet a droghatás következményei tartanak fent. Azok a következmények, amelyek a droghasználó viselkedést erősítik pozitív, amelyek gyengítik, negatív reinforcerek. Ezeken a tényezőkön kívül a kondicionálás játszik még fontos szerepet az abúzus fenntartásában. A Pavlov-féle kutyához hasonlóan, a kábítószerélvező is bizonyos helyzetek, személyek, vagy tárgyak észlelésekor „a drog hatásának kellemes emlékére asszociál. A kondicionálás tartóssá, nehezen kiolthatóvá teszi az abúzust és feltehetően ez a körülmény nagyban felelős a relapszusokért (visszaesésekért – a szerk.)” „A legelterjedtebb nézetek szerint a reward tulajdonság létrejöttében három fontos agyi transzmitterrendszer –a dopamin-,a GABA-, és az opioidrendszer – játszik szerepet. A legújabb neurofarmakológiai kutatások szerint az agyi rewardszisztéma a különböző típusú kábítószereknél – a specifikus, csak az illető szerre jellemző rendszereken kívül – közös neuroanatómiai elemeket is érint.” A jutalmazási rendszer, a reward tulajdonság létrejöttében valószínűleg a dopaminnak (DA) van kiemelkedő szerepe. Bizonyos összekapcsolt agyterületek hálózatát jutalmazási, vagy kielégültségérzési központként ismerjük, amelyket nevezhetjük az agy boldogságközpontjának is, melynek ingerlése örömet okoz. Ezeken az agyterületeken a közelmúltban sikerült kimutatni a „centrális kannabinoid receptorokat (CB1 receptorok), valamint azok endogén ligandjait, az anandamidot is. A receptorok jelenléte, valamint a dopamin-endokannabinoid kapcsolat arra enged következtetni, hogy a kannabinoidok, más addiktív szerkhez hasonlóan, jutalomszerző, illetve megerősítő tulajdonságokkal rendelkezhetnek.” „Bizonyított tény, hogy a kannabinoidok dopamint szabadítanak fel a kielégültségérzet központjában, ami a szorongás oldása mellett a másik alapvető komponense az euforizáló hatásnak.” Egyes drogok (ecstasy, amphetamin, nikotin) direkt módon szabadítanak fel dopamint, mások, mint például a cannabis „a GABA-val működő idegek aktivitását gátolják, amelynek eredményeképpen a gátlás alól felszabaduló dopamint termelő idegpálya fokozottabban tud működni.” Az itt felszabaduló dopamin átterjed más ideghálózatokra és az ott jelenlévő dopaminra érzékeny receptorokra (D2-receptorok) hat, aminek következtében „az ember belső énjében az elégedettségérzés,a nyugalom,a boldogságérzet kerekedik felül. Ezért nevezik a dopamint boldogsághormonnak.” Egyes nézetek szerint a cannabis rendszeres (és intenzív) használata esetén fennáll a veszélye annak, hogy ennek az idegsejthálózatnak „megemelkedik az ingerelhetőségi küszöbe, azaz rendkívül nehéz lesz természetes úton – például célok elérésével, kitartó munkával szerzett sikerekkel – aktiválni ezt a központot.” A legújabb kutatások a cannabinoid rendszernek az opioid rendszerrel való kölcsönhatását vizsgálják. Bizonyított, hogy a cannabinoidok és az opioidok hasonló farmakológiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Emellett „a THC és az opioidok dopaminerg neuronokat aktiváló hatása hasonló.” Vannak arra utaló adatok is, hogy a cannabinoidok egyes hatásait (például a fájdalomcsillapítást) az opioid receptorokon fejtik ki. „Mindezek alapján feltételezhető, hogy a kannabinoidok és az opioidok számos hasonló és/vagy közös mechanizmus útján fejtik ki farmakológiai hatásaikat.” Az említett agyterületek a medialis középagyi köteg (MFB), area tegmentalis ventralis (VTA), és a nucleus accumbens (Nacb), ezek hálózatát pedig mezolimbikus dopaminerg rendszernek nevezik.

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar
Bűnügyi Tudományok Tanszék
Quo vadis cannabis?

A cannabis jogi, orvosi, társadalmi vonatkozásainak összefoglaló áttekintése
Írta: ifj. Sipos László
Konzulens: Dr. Kovács Gábor egyetemi docens
© ifj. Sipos László, 2009
A változtatás nélküli másolás és sokszorosítás a szerző külön engedélye nélkül is megengedett.

 

 

Vissza

Ezeket olvasta már?

CBD olaj – a gyógyító kender...

A termékek hatóanyagtartalmát hivatalosan milligrammban (mg) kell megadni. Sok forgalmazó ennek ellenére %-os megjelölést alkalmaz. Ez nem szabályos, mivel ez nem a hatóanyag mennyiségét, hanem csak az oldat (olaj) töménységét jelzi.

...

A cannabis hatása a gondolkodásra és az emlékezetre

A cannabis hatása a gondolkodásra és az emlékezetre 
A cannabis gondolkodásra és emlékezetre gyakorolt hatásainak elemzése során el kell különíteni a szer által kiváltott akut (intoxikáció alatti) hatásokat a krónikus (hosszú távú) fogyasztás következményeitől. „Az emberek másképp gondolkodnak és másképp emlékeznek a kannabisz hatása alatt. A szer tartós fogyasztása megváltoztathatja a gondolkodási (kognitív) képességek egyes vonatkozásait is.” A cannabis kisebb adagja általában nem okoz változást a könnyebb feladatoknál, de rontja a teljesítményt a bonyolultabbak esetében. A változás mértéke elsősorban az elfogyasztott adagtól, emellett pedig a környezettől, a tapasztalattól, és az egyéb tényezőktől függ...

 

...

A THC

A THC-ről már az 1970-es években kimutatták, hogy képes megállítani a tumorok növekedését...

...

Quo vadis cannabis?

Cannabis. Magyarul kender. Az emberiség egyik legősibb művelésbe vont növénye, amelyet ipari felhasználása mellett a gyógyászatban is évezredek óta alkalmaznak. Napjainkban a negyedik legtöbbet fogyasztott pszichoaktív szer a kávé, a dohány és alkohol után, egyben pedig a legelterjedtebb illegális kábítószer a világon. Rekreációs használata általában két fajtájában jelentkezik: mint a szárított leveleinek és termős virágzatának (néha pedig dohány) egyvelege, azaz marihuána („fű”), illetve mint a leveleiről és a virágjáról származó gyanta, azaz hasis formájában. A cannabis a drogszcéna örökzöldje. Megítélésében, jogi szabályozásában megannyi ellentmondás feszül. Míg több évezreddel ezelőtt általános gyógyszerként alkalmazták a legkülönbözőbb betegségekre, addig ma gyógyászati alkalmazásáért a tudományos bizonyítékok ellenére is küzdeni kell. A legtöbb országban egyszerűen kábítószerként tekintenek rá, amely káros, tehát tiltani kell. A kategória viszont egy jogi műszó, amely nem tudományos megfontoláson, hanem politikai döntésen alapul. Az angol drug szónak többféle magyar fordítása is lehetséges. Jelenthet gyógyszert, élvezeti cikket és kábítószert is...

 

...