A pihenés fontossága
Az utóbbi időben megváltozott a pihenéshez való hozzáállásunk. A pihenés alulértékeltté vált a mai rohanó, mindig bekapcsolt világban. Azonban az emberiség történelmének nagy részében a pihenést - azt az időt, amelyben feltölthetjük a naponta használt mentális és fizikai akkumulátorainkat - ajándékként értékelték.
Arisztotelész számára a munka szorgoskodás és szükségszerűség volt; csak a szabadidőben fejleszthetjük szellemi és erkölcsi képességeinket, és válhatunk jobb emberekké.
Abraham Heschel rabbi azzal érvelt, hogy a judaizmusban a pihenőnap több volt, mint egy szünet a héten, ez "az idő palotája... lélekből, örömből és elzárkózásból épült".
A pihenés fontossága
A pihenés éppoly nélkülözhetetlen a jó élethez és a produktív karrierhez, mint a munka. A túlterheltség káros az egyéneknek és a szervezeteknek, a megfelelő pihenés nélküli hosszú időszak kiégeti az embereket, és tönkreteszi a vállalatok termelékenységét.
A történelem legeredményesebb tudósainak, íróinak, sőt tábornokainak életébe mélyen beleásva kiderül, hogy sokkal kevesebb órát dolgoztak, mint sok ember a mai iparosodott nyugati társadalmakban, és olyan napi rutinokat alakítottak ki, amelyek egyensúlyba hozták az intenzív munkával járó időszakokat a leállásokkal.
A tanulmányok azt mutatják, hogy a jó pihenés nem tétlenség. A pihenés leginkább helyreállító formái aktívak, nem passzívak. Ezenkívül a pihenés egy készség: gyakorlással megtanulható, hogy jobban fejlődj, és többet kihozni belőle. Ezért a munkát és a pihenést nem ellentétesnek kell tekintenünk, hanem partnernek. Mindegyik támogatja és igazolja a másikat. Mindegyik olyan dolgokat biztosít, amelyekre mindenkinek szüksége van.
A világ nem adja bőkezűen a pihenőidőt. Mindig vannak még tennivalók, vagy olyan dolgok, amelyeket egy kicsit jobban lehetne csinálni. Tehát ahhoz, hogy a pihenés előnyeit élvezzük, ápolnunk és védenünk kell. Ez azt jelenti, hogy a napi ütemtervben és tágabb értelemben az életünkben is tartsunk fenn rá időt.
A stresszes munkákat végzők, akik határvonalat alakítottak ki a munka és a magánélet között, a hétvégét rendszeresen pihenéssel töltik, és kisebb eséllyel égnek ki, mint azok, akik hazaviszik a munkájukat. Jó, ha ez az idő strukturálatlan és nem tervezett; az egyetlen rossz szabadság az, amit nem veszünk ki.
A pihenés fontosságát a legtöbben alábecsülik, pedig ez az egyik legértékesebb időtöltés az életünkben.
Az első két csoport keményebben gyakorolt, és úgy tűnt, gyakrabban szunyókálnak, hogy regenerálódjanak. Alaposabban megtervezték a napjaikat, délután pedig aludtak. Egy 20 perces szunyókálás egy csésze erős kávéhoz hasonló energialöketet ad (a későbbi összeomlás nélkül), és segít jobban megőrizni az új információkat.
A hosszú távú tanulmányok azt mutatják, hogy a jó alvás egész életen át tartó előnyökkel jár a jobb fizikai egészség, a nagyobb érzelmi stabilitás, az alacsonyabb szintű demencia és az egészségesebb öregedés tekintetében.
