A cannabis története


A cannabis története 
Kezdetek: Kína és India 

A cannabis az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye. A származásának legrégebbi bizonyítékai több ezer évesek. A növény „valószínűleg Közép-Ázsiai eredetű és a Kasmírtól Asszamig terjedő himalájai térségben vadon termő fajtából lett kultúrnövény Kínában, legalább ötezer évvel ezelőtt.” Kezdetben rostjáért, és olajat adó magjáért termesztették, ami megalapozta a kínai textilipart és – néhány évezreddel később, de még jóval időszámításunk előtt – a papírgyártást. A cannabist az időszámításunk előtti harmadik évezred környékén kezdték el gyógyászati célokra is használni. Shen Nung császár (és herbalista) i.e. 2700 körül írta meg gyógynövényes könyvét „Pén-ts’ao Ching”-et, amely a növényt gyógynövényként tartotta számon, és többek között a következő betegségekre rendelte alkalmazni: feledékenység, szórakozottság, reumatikus fájdalmak, székrekedés, malária, beriberi. 

A cannabis Kínából terjedt el az indiai szubkontinensre, ahol először a Védák negyedik könyve, az „Atharva Veda” (A bűvölet tudománya – i.e. 2000-1400.) említi. A cannabis használata Indiában is négy évezredes múltra tekint vissza. Itt elsősorban mámor előidézésére, különböző betegségek kezelésére használták, illetve a templomi szertartásoknál alkalmazták, mint szent növényt. Indiában számos mítosz és vallási rituálé kapcsolódik a cannabis fogyasztásához.

Terjedés nyugat felé: asszírok, szkíták, arabok 

Az asszírok szertartásaik során füstölésre – tömjén helyett – cannabist használtak az i.e. 9. században. Fokozatosan és igen lassan terjedt el a növény nyugat felé, feltehetően a szkíták és trákok közvetítésével. Hérodotosz i.e. 450-ben említést tesz a szkíták temetkezési szertartásairól, amelynek során kender magvakat égettek, és ezek füstjét belélegezték. A másik törzs, amelyet a történetíró leírásában említ valószínűleg a trákok voltak, akik hasonló módon használták a cannabis bódító hatását. A középkorban a Közel-Keleten már rendkívüli mértékben elterjedt volt a cannabis, amit az iszlám alkohol-prohibíció feltétlenül elősegített. Csak a 18. század elején tiltotta el a papság a muzulmánokat a hasis élvezetétől, arra hivatkozva, hogy a hasis kábulata alatt az igazhívő elfelejti a napi rituális imádságokat időben elmondani. Ez a tiltás napjainkban is érvényben van.

Út Európába: Franciaország, Anglia 

„A hasis kacskaringós utat járt be az arab országoktól az európai művészvilágig. Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata során a francia sereg emberei először találkozhattak a hasissal. Bár Napóleon betiltotta a kannabisz bármifajta használatát, katonák és tudósok tértek vissza Franciaországba hasissal megrakodva.” Franciaországban főleg a művészvilág kísérletezett a szerrel. A leggyakrabban Jaques-Joseph Moreau francia orvosra szoktak hivatkozni, akinek feltevése volt, hogy a cannabis okozta érzékcsalódások hasonlatosak az elmebetegek hallucinációihoz. Ennek alapján azt remélte, hogy az szer kutatása segítségére lehet számára ezen betegségek kezelésében. A kísérleteihez önkénteseket keresett, akik alávetették magukat a hatásának, míg ő megfigyeléseket végzett. Törekvésében Jules Teophile Gautier író és filozófus segítette, aki nemcsak részt vett a kísérletekben, hanem segített más alanyokat is toborozni a francia művészvilág köreiből. A kísérletezők ezen csoportja felvette a „Club des Hachichins” (Hasis Klub) nevet, amelynek tagja volt a korabeli francia irodalmi élet krémje (Victor Hugo, Honoré de Balzac, Charles Baudelaire és mások) Az írók itt szerzett tapasztalatai számos irodalmi művet is inspiráltak. 

„A kannabisz már a rómaiak óta jelen volt az Egyesült Királyságban, de felhasználása lényegében ismeretlen volt.” Az újkorban 1800-as években terjedt el a cannabis a La Manche csatornán keresztül. Az angol művészek követték a kialakult francia trendet, és hasist fogyasztottak a művészi ihlet érdekében. Valószínű, hogy William Butler Yeats és Oscar Wilde is használta a szert. A cannabis orvosi felhasználása Angliában (és később Amerikában) William O’Shaughnessy ír orvosnak köszönhető, aki 1830-as években a Brit Kelet-Indiai Társaságnál és a Calcuttai Orvosi Egyetemen dolgozott. Akkoriban a cannabis már mindennapos gyógyszernek számított Indiában, ami arra késztette O’Shaughnessyt, hogy vizsgálni kezdje a szer hatásait. Eredményei szerint a cannabis hatásos a reumás betegek fájdalmai ellen, valamint jó étvágynövelő szer. Amint ennek a híre eljutott a szigetországba és Amerikába, a növény egyre népszerűbbé vált. 1890-ben például Viktória királynő legfőbb orvosa, Sir Russel Reynolds dicsérte a szert, s állítólag a királynőnek is ezt írta fel görcsoldóként a menstruációs fájdalmaira.

Amerikai história: Egyesült Államok 

Egyes források szerint „a spanyol hódítás idején, a 16. században, Dél-Amerikában és Közép-Amerikában az indián lakosság körében már ismert volt a kender. Az egyértelműen bizonyítottnak tűnik, hogy Brazíliában a kannabiszszívás szokását az Afrikából odahurcolt fekete rabszolgák honosították meg.” A cannabis kétféle úton került Észak-Amerikába: egyrészt a 19. század végére elérte Közép-Amerikát és Mexikót, ahonnan aztán Texasba és Louisianaba terjedt tovább. Emellett az új kontinensre hurcolt afrikai rabszolgák vitték magukkal, mint élvezeti szert. „Ennek dacára általános az a vélemény, hogy az Egyesült Államokban csupán a 20. század elején kezdett terjedni a kannabiszszívás, főként egyes déli, délnyugati államokban. A szokást a Mexikóból érkező munkások hozták magukkal, erre utal a drognak már a neve is: a spanyol-mexikói marijuana elnevezés alakult át marihuánává. Az amerikai városok közül New Orleanst emlegetik a leggyakrabban, ahol állítólag már 1926-ban széles körben elterjedt volt a marihuánaszívás. Abban az időben az Egyesült Államokban elsősorban három társadalmi réteget érintett a szokás elterjedése: a mexikói eredetű és fekete lakosságot, valamint a nagyobb városok jazz-zenészeit és rajongóikat.” 1920-ban életbe lépett az Egyesült Államok Alkotmányának 18. kiegészítése, amely betiltotta a szeszes italok előállítását, forgalmazását és fogyasztását. „Az alkoholtilalom idején csökkent a alkoholfogyasztás, a marihuánafogyasztás viszont megnőtt. Miután 1933-ban feloldották az alkoholtilalmat, az állami ellenőrzés a marihuánára irányult.” A cannabist tiltó törvények meghozatalára legelőször az 1910-es években, főként a déli államokban került sor, míg a szövetségi tilalom kiteljesedésének kezdete az 1930-as évekre tehető. A Kongresszus 1937-ben fogadta el a „Marijuana Tax Act”-et (Marihuána Adóztatási Törvény), amely ugyan nem tiltotta be a szert, viszont igen magas adókat vetett ki rá, és a felhasználását szigorú adminisztrációhoz kötötte. Ennek a törvénynek a megszületését „a délnyugati államok vezető politikusai szorgalmazták, akiknek a recesszió idején a felgyülemlett mexikói munkások tömege sokkal súlyosabb problémát jelentett, mint a marihuánaszívás.” A következő évtizedben – egy kivételt leszámítva – senki sem foglalkozott a kérdéssel. La Guardia, New York városának akkori polgármestere bizottságot szervezett a marihuána-használat hatásainak felderítésére. A bizottság által 1944-ben közzétett jelentés éles sajtóvitát váltott ki, mert az a szövetségi drogellenes szervek álláspontjával ellentétes megállapításokat tartalmazott. Ennek ellenére az 1956-ban bevezetett új kábítószertörvény, a „Narcotics Control Act” rendkívüli mértékben megszigorította a kábítószerekkel – így a cannabisszal – kapcsolatos visszaélések büntetéseit. A kábítószer birtoklásáért az első vétség esetén minimálisan 2 év, a második esetben pedig már minimálisan 5 év büntetést kellett kiszabni. A cannabist ugyanakkor még az ötvenes években sem fogyasztották tömegesen, népszerűsége csak az 1960-as évek ifjúsági mozgalmainak köszönhetően nőtt meg szinte robbanásszerűen. Egy évtizeddel később „néhol helyileg csökkentették a birtoklásért járó büntetéseket, majd ezen törvények nagy részét visszavonták, amint Ronald Reagen elnöksége alatt megváltozott a szerrel szembeni magatartás.” A hetvenes évek folyamán USA-szerte nőtt a cannabis fogyasztás mértéke, és nemcsak az alkalmi fogyasztók tábora növekedett, hanem a cannabist rendszeresen szívók száma is. A csúcsévet – a National Institute on Drug Abuse felmérése szerint – 1979 jelentette. Ekkorra már a gimnazisták 60 %-a szívott életében legalább egyszer marihuánát, és legalább 10 %-uk vált napi fogyasztóvá. Emelkedni kezdett a drog átlagos hatóanyag (THC) tartalma is: 1980-ban már 3,8 %-os átlagot mutatott a hetvenes évek 1 % körüli THC tartalmával szemben. Manapság az amerikai felnőtt lakosság egyharmada kipróbálta már életében a cannabist. Az óriási népszerűségét jól jelzi, hogy mára nemcsak Amerikában, hanem az egész világon is a legelterjedtebb kábítószerré vált, amelyet az ENSZ becslései szerint körülbelül 150 millióan fogyasztanak. 

SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM
Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar
Bűnügyi Tudományok Tanszék
Quo vadis cannabis?

A cannabis jogi, orvosi, társadalmi vonatkozásainak összefoglaló áttekintése
Írta: ifj. Sipos László
Konzulens: Dr. Kovács Gábor egyetemi docens
© ifj. Sipos László, 2009
A változtatás nélküli másolás és sokszorosítás a szerző külön engedélye nélkül is megengedett.

Vissza

Ezeket olvasta már?

A testmozgás és a kannabisz

Egy új tanulmány szerint az erőteljes fizikai aktivitás hatására az emberi szervezet úgynevezett endokannabinoidokat bocsát ki, amelyek természetesen előforduló, lipid alapú neurotransz-mitterek.

Ezek nagyon hasonlóak, és bizonyos esetekben ugyanazok, mint a kannabiszban található kannabinoidok, segítenek csökkenteni a gyulladást, és potenciálisan kezelhetik az ízületi gyulladást, a szívbetegségeket és talán a rákos megbetegedéseket is.

...

Az amerikai kormány birtokolja a kannabisz gyógymódok szabadalmát

Az amerikai kormány legendás fűszabadalma, az Apple kenderfüst-párologtatója, jogi tanácsadók reménybeli törvényes marihuána-forgalmazóknak… mi történik az USA-ban a fű legalizálása kapcsán? És mi köze ennek a szellemi tulajdonjoghoz? Egy biztos: az amerikaiak tudják, hogyan csapjanak le egy új üzletre és hogyan védjék a jogaikat...

...

A cannabis szociális hatásai

A cannabis szociális hatásai 
A cannabis ellenében szóló érveléseket gyakran arra alapozzák, hogy a szer -az egyén, tehát a fogyasztó egészségének károsítása mellett – olyan súlyos társadalmi, szociális károkat is okoz, amely szükségessé teszi a szigorú tiltását. E helyütt leginkább a cannabis kapudrog (belépő) szerepéről szoktak említést tenni. A széles körben elterjedt nézet szerint a szer fogyasztása a motiváció teljes elvesztéséhez is vezethet. Néhol felbukkan, hogy a cannabis növeli az agressziót a fogyasztókban, akik – a feltételezések szerint – gyakrabban követnek el közlekedési balesetet. Végezetül ki kell térnünk az abúzus (problémás) használók kezelésének ma elérhető terápiás lehetőségeire...

...

A cannabis egészségügyi hatásai

A cannabis egészségügyi hatásai 
E fejezetben a cannabis fogyasztásának egészségére gyakorolt hatásait vizsgáljuk meg közelebbről. A témában rengeteg vizsgálatot folytattak, illetve számos tanulmány jelent meg pro és contra. A következőkben ezek összefoglalását kíséreljük meg a legfontosabb területeken: mentális zavarok, agyi elváltozások, légzőszervek problémái, szaporodás, immunrendszer...

...