A hasis


"A hasis élvezetről, több helyen lehet olvasni, pl. Dumas: Monte Cristo grófjában. Az indiai mondavilág szerint az istenek azért adták az embereknek a hasist tartalmazó kendert, hogy boldogságot, bátorságot és szexuális örömöt merítsenek e csodálatos növényből. Számos legenda él a nép ajkán, hogy hogyan került a földre a kender.

Az egyik szerint két démon, Dewasz és Aszurasz, Visnu sugallatára hozzáfogott, hogy elkészítse az örökéletet adó italt. Egy hegy segítségével, amelyet Visnu földi alakja, egy teknősbéka hordott a hátán, a két démon habbá verte a Tej-óceánt. Miközben a vizet verték, a fehér habba belehullott Visnu néhány hajszála, s a hullámok egy csodálatos völgybe sodorták. Itt a hajszálakból különös növény sarjadt, aki csak megízlelte, nevetésre fakadt, még ha addig a világ legbánatosabb embere volt is.

Egy másik monda szerint egyszer, nagyon régen, Maisur, a dervis az erdőben egy kobrakígyóval találkozott. Nagyon megbarátkozott az állattal, naponta kisétált hozzá, becézgette, dédelgette. Egy alkalommal nagyon fáradt volt, s ezt a kobra észrevette. Elhatározta, hogy viszonozza a dervis kedvességét. Így szólt hozzá: "Vakard meg a fejemet, s néhány szem magot találsz rajta. Vesd el őket, s ha kinő belőlük a növény, szedd le a leveleit." A dervis azonban tévedésből vízbe áztatta a leveleket, s ezt itta meg. Ettől olyan részeg lett, hogy se látott, se hallott.

A kender és az ember közötti kapcsolat lehet vagy tízezer éves. Kezdete egybeesik a földművelés kezdeteivel. S körülbelül az óta vitáznak mind a mai napig, hogy a hasis mennyire ártalmas, veszélyes szer. "A hasis feltárja a paradicsomba vezető utat", dicséri az egyik. "Ellenkezőleg (így a másik), hasiscserjék szegélyezik a pokolba vezető utat."

Régészeti és botanikai adatok alapján úgy vélik, hogy a kender (Cannabis sativa) őshazája Afganisztán-nak a Kaszpi-tengertől délre fekvő területe volt, mások szerint a Bajkál-tó környéke. Az biztos azonban, hogy az ember nagyon hamar felfedezte sokoldalú, számára kedvező tulajdonságait. Kínában már több mint ezer éve kultiválják. Szárából rostot, majd abból vásznat, kötelet készítenek, magvából olajat állítanak elő. Azt is nagyon hamar felfedezték, hogy a növény egyes formáinak gyógyításra is felhasználható kábító hatásuk van.

A kender kétlaki növény. Ezt már a híres botanikus császár, Shen-Nung leírta i. e. 2737-ben megjelent könyvében. Ma már azt is tudjuk, hogy a kender termős példányai, különösen az indiai kender (Cannabis, sativa var. indica) tartalmazza azokat a különböző érettségű gyantákat (kannabinol, tetrahidrokannabinol) amelyekből a hasis készül. Az emberre veszélyes pszichés hatásokért elsősorban ezek az anyagok a "felelősek". A kender hasistartalma attól függ, hogy milyen éghajlati, időjárási és földrajzi viszonyok között él a növény. Csak a trópusi, tehát a forró éghajlat alatt élő növényben van hasis. A legjelentősebb hasis tartalmú az indiai és a dél-amerikai kender. Hasisgyantát azonban még az indiai kender sem egyenletesen, egyformán tartalmaz. Ez a magyarázata, hogy índiában, ahol talán a legelterjedtebb a hasis élvezete, a szakértők (a hasis gyantatartalmától függően) a növény, illetve a hasis három fajtáját különböztetik meg.

Ez ad magyarázatot arra is, hogy a nemzetközi kábítószer-egyezmények hatálya alá csakis a hasisgyantát tartalmazó növényi részek esnek. Így a kenderlevél, ha nincs gyanta tartalmú ágvégekkel keverve, Indiában, pl. ma is legálisan van forgalomban, mint élvezeti szer, amelyet főként teaként isznak.

Talán nincs még egyetlen kábítószer, amelynek annyi neve és annyiféle elkészítési módja volna, mint hasisnak. Érdekes maga a növény is, s nem kevésbé érdekes a hasisélvezet története. Villantsunk fel belőle néhány epizódot.

A hasis hatásáról szóló első írásos dokumentum Hérodotosz görög történetírótól származik az i. e. 5. századból. Művében először igen pontosan leírja magát növényt, majd beszámol a szkítáknál megfigyelt halotti ünnepségről. A kender összegyűjtött magvait egy sátorban levő izzított kőre szórták. Nemsokára a magvak füstölögni kezdtek, majd olyan sűrű gőz képződött, mint a görög gőzfürdőkben. A szkíták azután a gőzt belélegezve örömteli kiáltozásba törtek ki. (Talán ezét nevezték el a görögök a kendert "kolobosznak", vagyis lármának.) De nemcsak halotti ünnepeken használták a szkíták, hanem az istenek jóindulatának elnyerésére is rendeztek ilyenféle éjszakai szertartásokat.

A kínaiak számára, akikhez már az új-kőkorszakban (i. e. 6000 évvel) elkerült, a kender az "isteni növényt" jelentette, értékes táplálékot, ruházati és halászhól alapanyagot, lámpaolajforrást és fontos orvosságot. Kínában mindig csak gyógyszerként használták!!! Alkalmazását i. e. 2737-ig csak a szájhagyomány szabályozta. Abban az évben, amikor Shen-Nung császár említett könyvében megjelent, már eléggé pontosan leírták adagolásának módját és javallatait. Az i. e. 15. századból azonban még a gyógyítás egy meglehetősen szokatlan módjáról vannak adatok. A növény vastagabb szárából egy vagy két, kígyóforma botot faragtak ki. Azután a beteget kivették az ágyából, és megverték az ágyat (?!), hogy a betegséget okozó rossz szellem elmeneküljön onnan.

Indiában az első időkben kizárólag arra használták, hogy megkönnyítse nehéz szövegek megtanulását. Ekkor még nem kábulatról, hanem transzcendens állapotról beszéltek. Hogy ezt a fogalmat és ennek tartalmát jobban megértsük, idézzük egy híres francia orientalista, Jean Herbert sorait: "A magas fokú ázsiai kultúrákban az önmegtartóztatásnak (gyakorlati és rituális okokból) csak az a célja, hogy azokat az energiákat, amelyeket a nemi aktusra fordítanának, magasabb szellemi tevékenységre használják fel." S hogy ez hogyan függ össze a hasissal? Azt később, amikor a hasis és a szexualitás kapcsolatával foglalkozunk, látni fogjuk.

A különböző betegségek, illetve az azok gyógyítására szolgáló hasis tartalmú gyógyszerek mellett a hasis volt a fő alkotóeleme az "örök életet" biztosító életelixírnek is. Ekkor azonban a hozzáértők már tudták, hogy a nagyobb adagot bevevők szeme előtt "démonok" jelennek meg, vagyis hallucinálnak.

A szicíliai Diodórosz leírja, hogy Indiában, mielőtt a szerencsétlen özvegyeket az áldozati máglyához vezették volna, nagy adag gyorsan és biztosan ható hasissal készült itallal kábították el. Ezt későbbi korok tudósai is megerősítették. Még a 19. században is megtörtént Indiában, hogy a hasismámortól vallásos önkívületi állapotba került tomboló hivők tömegével vetették magukat a szent elefántok lábai vagy az istenszobrokat vivő kocsik kerekei alá. Az ily módon meghaltak számát 1806-ban húszezerre becsülték!

Az i. sz. 9. századból származik egy iráni kézirat. Ebből kiderül, hogy Indiában vallási ünnepeken, elsősorban akkor, ha emberáldozatot akartak bemutatni az isteneknek, kultikus célokra is használták a hasist. E szokást az irániak is átvették. Így érték el, hogy a kiemelt áldozat vonakodás nélkül engedte magát feláldozni. Ez így "kedvesebb volt az isteneknek". Ezért adtak az áldozatnak nagy gonddal elkészített, hasis tartalmú italt hosszú időn keresztül. Amikor eljött a áldozás napja, különösen erős, nagy hasisadagot kapott, hogy ne veszítse el a bátorságát, és önkívületi állapotában önként menjen az áldozati oltárhoz. Ott átvágták a nyakát, hogy vérét beigya a föld. A körülálló hívők pedig a még rángatózó testet kis darabokra szaggatták, hogy húsának egy darabját földjükbe temetve, jó aratást biztosítsanak maguknak, vagy elásták családi tűzhelyük alatt, hogy általa fenntartsák egész családjuk jólétét.

Egy afrikai útleírásban olvastuk a következőket a hasisélvezet elterjesztéséről:

"A háború után nagyon megnőtt Kalamba-Mukenge hatalma. Leigázta a környező népeket, hűségre kötelezte őket, és arra törekedett, hogy újonnan alapított birodalmát megszilárdítsa. Megvonta a törvényes határokat az enyém és a tiéd között, halállal büntette a gyilkosságot. Erővel terjesztette a nép között a keletről behozott riamba (hasis) kultuszt. Így a riamba kultusz valamiféle államvallássá fejlődött, mert a király felismerte, hogy a vad, nomád balubákat, akik nem ismertek semmiféle rendet, fegyelmet, ezzel a szerrel meg lehet fékezni. A király parancsára összetörték a régi fétisek szobrait, s helyükbe, mint egyetlen varázsszert, minden ellen védő fétist, a riambát állították. Azokat, akik ily módon a hasis rabjai lettek, a Hasis Fiainak, Beni Riambának nevezték."

A hasis, mint kábítószer akkor terjedt el az egész keleten, amikor az iszlám. Biztos, hogy ehhez nagymértékben hozzájárult a Korán alkoholtilalma. Az arab országokban már az i. sz. 8. században annyira elterjedt a hasissal való visszaélés, hogy megtiltották a használatát. Mindenkinek, aki a tilalmat megszegte, kitépték a fogait. Hogy ennek a tilalomnak nem volt nagy eredménye, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy 11. századi arab szerzők már ismét a hasis nagy elterjedtségéről adnak hírt. Ugyanakkor, s ez figyelemre méltó, egy arab botanikus, Ibn al-Bejtar leírja, hogy a hasis krónikus szedése következtében "az egyszerű emberek szelleme megzavarodik, és gyakran kapnak görcsös rohamokat".

Egy híres régi arab gyógyszerkönyvben az áll, hogy a hasis az istenek legnagyobb ajándéka. Élénkíti a fantáziát, elmélyíti a gondolatokat, és élesíti az ítélőképességet. Tehát egyszerre van izgató és nyugtató hatása. De ha nem megfelelő módon adagolják, vagy visszaélnek a használatával, akkor gondolkodási zavarokat okozhat, széttöri az öntudatot, gyengíti a szív munkáját.

A kábító, bódító növényt az előbb említett arab botanikus, Ibn al-Bejtar nevezte el "kasisat al-foquarának", a szegények gyógyfüvének. Szegényeken a fakírokat és a derviseket értette. A törökök és a perzsák "sararnak", azaz titoknak keresztelték el. De még számtalan elnevezés forog közszájon, így nevezik macubának, marsundnak, marihuánának, kifnek, daggának, s még sok más néven.

Az ok rendkívül egyszerű, a hasis tartalmú növényt sokféle formában használják. Szívják a magját és a levelét, különböző módon elkészítve eszik vagy issza a gyantáját, belekeverik édességbe vagy dohány közé stb.

Az arab országokban például úgy készítik el, hogy a indiai kender ághegyeit letördelik, majd vajban és kevés vízben megfőzik. Lassú tűzön besűrítik, míg zöldes szín kenőcsforma alakot nem vesz fel. Magának a hasisnak igen kellemetlen a szaga, ezért egyes helyeken a hasis masszából befőttet készítenek, ezt dawameszknek nevezik. Ebben a hasison kívül cukor, különbőz fűszerek, és egyéb ízesítő anyagok vannak. Szokás volt a dawameszkbe kőrisbogárport is keverni, hogy növeljék a szexuális teljesítőképességet. Csak zárójelbe említjük meg, a kőrisbogár megszárított teste, a cantharis, helyileg izgató anyagot tartalmaz, mely a vizelet kiválasztáskor vesegyulladást okoz!

Perzsiában egy rész hasislevél-port két rész vajjal addig pirítottak, míg barnás színű nem lett, s ezt fogyasztották. Dél-Amerikában pedig egy pohár tejjel vagy pálmalevélborral keverik el a hasislevél-port, és fűszerekkel, cukorral ízesítik.

Iráni dervisek a hasis elkészítésének egy különleges módját dolgozták ki. A kender virágát ősszel, amikor a magok érési ideje van, 14 napig árnyékos helyen megszárítják. Azután egy finoman bolyhozott szőnyeg fölé tartott szita felett elmorzsolják. A szita rostáján áthullott finom ragadós port a szőnyegről összegyűjtik. Ezt a gyurmát azután vízben megfőzik, helyesebben felfőzik, mert a víz felületén összegyűlő anyagot fogyasztják. Az ezzel az eljárással készített drog hatása sokkal erősebb, mint a hagyományos módon elkészítetteké. Ebből már 0,2 gramm mennyiség elszívása igen erős bódulatot okoz.

Amikor az 1200-as évek végén a Curzola-sziget mellett vívott csatában a genovai flotta vereséget mért a nagy rivális, Velence hadiflottájára, volt a velencei foglyok között egy idősebb előkelő nemes: Marco Polónak hívták. Három évet töltött fogságban. Számára ez nagy megpróbáltatás volt, de az emberiségnek szerencse. Ezek alatt az évek alatt mondta tollba ugyanis nagy, több mint 17 évig tartó keleti utazásainak történetét. Ebből értesült először a világ az asszaszinok titkáról is. Hogy kik voltak az asszaszinok, azt különösen a Szentföldön harcoló keresztes vitézek tudták. Ők nevezték el az asszaszinokat, a kender gyantaélvezőit hasisineknek (hasisembereknek), amely arabul orgyilkost jelent. Ez az elnevezés azért ragadt a hasisélvezőkre és később magára a hasisra, mert a mohamedán harcosokkal a hadvezérek kendergyanta-gőzt lélegeztettek be, hogy múljon halálfélelmük és felfokozódjék harckészségük, vérszomjuk.

Az asszaszinok tehát mohamedán fanatikusok voltak, akik önmagukat fidávinak (önmagát feláldozni késznek) nevezték. E szekta alapítója a 11. században perzsa származású Haszán ibn Szabát volt. Korának összes hatalmi tényezőit rettegésben tartotta különféle avatási fokokra oszló hívőinek orgyilkos tőre. Hívői képzeletét kábító italokkal felcsigázva a Hegy Vénének (Sejk al dzsebel) nevezett nagymesterüknek, feltétlen engedelmességet esküdtek. Parancsára a legnagyobb veszélyek közt a legvakmerőbb gyilkosságokat követ el, még akkor és olyan körülmények között is, ha tudták, hogy vakmerőségükért az életükkel fizetnek…. Hogy bátorságukat valóban nemcsak a vallási fanatizmusuk kölcsönözte, arról Marco Polo elbeszéléseiből értesült először a világ. Íme:

"Azt mesélik, hogy egyszer a Kaszpi-tenger és a Földközi-tenger közötti hatalmas területen az öreg Hasszán ibn Szabah sejk uralkodott. Kegyetlen zsarnok volt, alattvalói mégsem hagyták el soha, odaadással szolgálták. Sikerült még Alamut bevehetetlen várát is meghódítania. Sokat kutatták titkát, hogyan tartja hatalmában az embereket, hiszen aki egyszer a szekta tagja lett, az mindhalálig hű maradt hozzá… Egy nap, így mesélik, megjelent udvarában egy erejéről és bátorságáról messze földön híres ifjú, s a sejk szolgálatába akart állni. Mielőtt új ura elé vezették volna, megvendégelték a palota kertjében, s ott hagyták, pihenje ki az út fáradalmait. Az ifjú mély, édes álomba merült. Érezte a paradicsom csodás illatait, megízlelte az isteni gyönyört. Határtalan boldogságából valami keserű érzés ébresztette fel. A paradicsom mintegy varázsütésre eltűnt, s az ifjú sóhajtozva epekedett utána. Egy hang szólalt meg a közelében, " Látod, fiatal barátom, az én kezemben van ennek az álombirodalomnak a kulcsa, melyből most hoztalak vissza. Ha máskor is el akarsz jutni ide, légy engedelmes, és kövess! Teljesítsd parancsaimat ellenkezés nélkül!"

A Hegy Véne tudta, hogy újabb "hű katonát nyert." Marco Polo kileste a sejk titkát. Azzal bírta feltétlen engedelmességre alattvalóit, hogy erős hasisos italt itatott velük egy gyönyörű kertben, amely paradicsomi díszletként szolgált a kéjes álmokhoz. Senki sem tudta többé elfelejteni ezt az álomvilágot, s mindenki azt remélte, hogy hűségének jutalmául megismételheti ezt a csodálatos utazást. Polo azt is megírta, hogy a Hegy Vénének az uralmát a tatárok döntötték meg, hároméves harc után, 1242-ben (a hiteles történelmi adatok szerint azonban csak 1256-ban). Sokáig azt hitték, hogy ebben a történetben több van Polo fantáziájából, mint a valóságból. A későbbi idők történelemkutatásai azonban fényesen igazolták, hogy Polo ebben is a valóságot írta meg.… Ebben a leírásban a történelmi tények mellett egy nagy és minden kábítószerre érvényes igazság is rejlik, a kábítószer-szenvedély irgalmatlanul bilincsbe veri azt, akit egyszer álomba ringatott.

Európába az 1800-as évek elején jutott el, Napóleon Egyiptomot megjárt seregei hozták be. Az első időkben Európában is sok mindenre használatos gyógyszer volt, így köhögés és fájdalomcsillapító, gyógyították vele az asztmát, a reumát, a migrént, de itt csak fokozatosa lett belőle kábítószer. 1840-ben O' Shangnesy angol orvos nyomán kezdett járvány szerűen elterjedni, elsősorban írók, költők, művészek körében. A hasis elterjedését azonban Európában egy szerencsés körülmény akadályozta. Nevezetesen az, hogy az európai éghajlati viszonyok alatt fejlődő kenderben nem képződik hasis…. Hogy a kender hasistartalmát mennyire befolyásolják a földrajzi és a klimatikus viszonyok (mint ezt már írtuk), azt misem mutatja jobban, minthogy a Mexikóval közvetlen szomszédos Texasban élő kenderfajtákban lényegesen kevesebb hasis, mint a mexikóiakéban.

Dél-Amerikában már 1545-ben termeltek kendert, hamar felismerték kábító tulajdonságát. Különösen szegények körében volt népszerű, ezért "opío do popré-nak", a szegények ópiumának nevezték. Aggasztó méreteket azonban csak a 19. században öltött, amikor is a néger rabszolgák kőzött terjedt el viharos gyorsasággal.

Mexikóban is már az 1540-es években rituális összejöveteleken, a kis kunyhókban szájról szájra járt az óriási, hasissal készített szivar. A közösen szívott bódító füsttől hallucináló gyülekezet az istenekhez fohászkodott, miközben a szent állatot, a leguánt vagy iguánát (egy kb. 1,5 méteres gyíkféle állatot) figyelte. Ami kor a füsttől kábult állat reszketve elnyúlt a földön, az emberek örömujjongásba törtek ki, az istenek meghallgatták az imáikat. De ez egyúttal azt is jelentette, abba kell hagyni a szertartást, vagyis a szívást is.… A hasisélvezet olyan nagy mértékű volt, hogy 1550-ben Antonió Mendoza, az akkori mexikói alkirály rendelettel korlátozta a kender termesztését. Mexikóból indult el a hasis élvezetének egy új formája, a hasist (mai mexikói nevén, marihuánát) tartalmazó cigaretta. A marihuána elnevezés feltehetően onnan származik, hogy a kendert Mexikóban Maria Juanának (ejtsd, Maria Huana) nevezték. Vannak azonban, akik azt állítják, hogy a marihuána szó a portugál mariguangóból ered. Ha ez valóban így van, akkor sokkal inkább illik a marihuána eredetének, mint a szinte költői hangzású, Maria Juana. A mariguango szó ugyanis magyarul mérget jelent….

A marihuánás cigaretta különösen az Egyesült Államokban, majd az európai jóléti országokban terjedt el leginkább. (A marihuánás cigaretta USA-beli hippi beceneve egyébként "Lady Hamp" lett.) Az Egyesült Államokban már 1910 körül elterjedt, ahol az első világháború végéig még szesztilalom volt. A marihuánás cigaretta szívása nemcsak a felnőtteknek, hanem még a gyerekeknek is káros szenvedélye volt. A hasisizmus nyomában viszont járvány szerűen elharapódzott a bűnözés. Kezdetben nem is nagyon figyeltek fel a szakértők a marihuánás cigarettára. A szívását korántsem tekintették olyan veszedelmesnek, mint a valódi kendergyanta fogyasztását. Ebből az ártalmatlannak tekintett marihuánás cigaretta-hullámból azután később súlyos problémák adódtak. A marihuána ugyanis nem minőségellenőrző laboratóriumokon át jutott el a fogyasztóhoz, hanem feketepiaci áru volt. Az áru egyharmada nem tartalmazott hatóanyagot (tetrahidrokannabinolt), a többi kétharmadé pedig igen változó volt: 0,01 és 2,5 % között mozgott attól függően, hogy a feldolgozás során milyen arányban használtak kisebb-nagyobb hasisgyanta-tartalmú növényi részeket.

A tetrahidrokannabinollal (THC) végzett gyógyszertani és pszichiátriai kísérletekből azonban egyértelműen kiderült, hogy ez a vegyület rendkívül erősen pszichoaktív, hatásában igen közel áll az LSD-hez. Ezért a marihuánás cigaretta első szívásai után igencsak eltérők voltak az "eredmények", s ez sajnos számos fiatalt megtévesztett. Azt hitték, a felnőttek csak becsapják őket, amikor a marihuána veszélyeiről beszélnek. Ezért azután azt sem hitték el, amit a heroinról mondtak nekik, hiszen ők már kipróbálták a marihuánát, minden következmény nélkül. Így biztos, hogy az is csak mese, amit a heroinról mondanak. S hogy nem volt mese, azt már a heroinnál olvashattuk. S hogy az sem mese, amit a marihuánáról mondtak, azt majd a későbbiekben fogjuk látni. A marihuánán keresztül az út ugyanis elvezet a hasishoz, s ez már egy 5-15 %-ban tetrahidrokannabinolt tartalmazó "méreg", amelynek fogyasztása sokakat juttatott már elmegyógyintézetbe….

A hasisélvezet történetéhez és elterjedéséhez szorosan kapcsolódik a vízipipa. Perzsiában már 1606-ban tökéletes vízipipákat készítettek. A hasisszívó mindig arra törekszik, hogy a bódulat állapotát a lehető legkényelmesebb körülmények között töltse el. Ellentétben az ópiumszívóval, már a szívóeszköz elkészítését is nagy gonddal és szeretettel végzik. Öreg, gyakorlott hasisszívók különleges módszerrel készítik elő a vízipipát, különösen a pipafejet, a lulát. Komoly feladat, szinte ceremónia a nehéz perzsa vízipipába való dohányfajtának, a tumpekinek és a hasisnak az összekeverése, a tartóba való elhelyezése, s még számos egyéb apróság. Aki különösen kitűnik a lula elkészítésében, azt az egész társaság tisztelete övezi, s mindenki arra törekszik, hogy az ő pipájából szívhasson. A hasis szerelmesei általában nem szeretnek egyedül szívni, hanem kis, két-öt emberből álló csoportokat képeznek. Ha elkészült a vízipipa vagy megsodorták a nagy hasiscigarettát, akkor meggyújtják, és a pipa vagy a cigaretta körbejár. Mindenki egy mélyet szív belőle, és a füstöt oly sokáig tartja vissza tüdejében, míg csak a könnye ki nem csordul, vagy köhögési roham nem vesz erőt rajta. Egy vízipipa elszívása körülbelül 2-4 óráig tart. A bódulat már rendszerint az első szívás után kialakul. A bódult emberek társalognak, néha énekelnek, néha hangszeren játszanak, esetleg egyik-másik felkerekedik, és a kör közepén táncolni kezd. A táncot a többiek ritmusos tapssal kísérik. Az ilyen társaságban szigorú fegyelem uralkodik. A társaság legidősebb, vagy legerősebb tagja gondoskodik arról, hogy a hasis elosztása egyenlő arányban, és rendben történjen. Ha egy ilyen társaságba idegen kerül, mindent megtesznek, hogy őt is rászoktassák a hasis élvezetére. Ingyen adnak neki egy könnyű hasis cigarettát, bátorítják, hogy próbálja meg a szívást. Azért veszik rá az újonnan érkezettet a hasisszívásra, mert ily módon biztosak lehetnek abban, hogy az illető nem árulja be őket.

Az alábbi történet jól jellemzi az elmondottakat, de példája annak is, hogy hogyan terjed a hasis élvezet.

A görög haditengerészet egyik kikötőjében, 1930-ban történt eset, hadbírósági tárgyalási anyagából idézünk részleteket. Egy tanú beszámolt arról, hogy haditengerészet fogházában, cellatársa, egy matróz arra kényszeríttette, hogy szívjon vele hasist. "Én eleget tettem a kérésnek, mert nem akartam, hogy a fogolytársam spiclinek gondoljon." Maga a matróz a bíróság előtt tagadta, hogy másokat is rá akart bírni a hasis szívására, azt azonban nem tagadta, hogy maga is hasis élvező. Erről így vallott, "Amikor öt nappal előtte a kikötőbe jöttem, megfigyeltem, hogy egyesek felmásznak a hegyre, s ott maradnak egy órát. Azután visszajönnek. Ez így ment napokon keresztül. Néhány nap múlva megismerkedtem eggyel közülük, aki bemutatott a többieknek. Egy nap én is felmentem utánuk a hegyre, és láttam, hogy egy és ugyanazon cigarettát szívják felváltva valamennyien. Amikor megláttak, elrejtették a cigarettát. Egy idő elteltével ismét elővették az óriási hasiscigarettát, és odaadták nekem is, próbáljam meg szívni. Kíváncsiságból megpróbáltam." A bíró kérdésére, hogy gyakran szívtak e hasist, így felelt: "Valahányszor hasishoz jutottunk, szívtuk, de mást sosem."

A heveny hasishatásnak a jellemzői azonosak ugyan, de az egyes esetek között vannak bizonyos különbségek. Például a szájon át bevett hasis hatása több mint egy óra után jelentkezik, míg a szívás során igen gyorsan, majdnem az első lélegzet után kialakul. A másik különbség, hogy a hasis okozta bódulat élményvilága felületesebb, futóbb, ha a hasist eszik. A szívásnál is vannak finomabb különbségek, amelyeket olyan körülmények határoznak meg, mint pl. a készítmény minősége vagy a szívás módja. Ugyanúgy szerepet játszik az adag mennyisége, de még inkább a hasist élvező személyiségszerkezete. Theophile Gautier, a híres francia író hasismámorának élményszerű leírása így hangzik:

"Körös-körül óriási sziklák voltak, amelyekből hatalmas darabok zuhantak le, s amelyek színüket állandóan változtatták. Úgy tűnt, mintha egy kaleidoszkópot néznék. A másik pillanatban barátaimat láttam, megváltozott, félig ember, félig növény alakban… Máskor ezek a víziók sokkal bonyolultabbak, sokkal szokatlanabbak voltak. Milliárdnyi pillangó, suhogó, legyezőszerű szárnyakkal, egyenletes állandó zümmögéssel repült egy különös fényforrás körül."

Baudelaire, a költő így írt:

"Ujjhegyeimben könnyű hideg érzés jelentkezett, amely csakhamar annyira fokozódott, hogy úgy éreztem, mintha ujjaimat jéghideg vízzel telt edénybe merítettem volna... A hideg szinte kézzel fogható vált, egész valómat átjárta, olyannyira, hogy éreztem, szinte megfagynak a gondolataim is. Vagy talán sokkal inkább egy gondolkodó jégdarabnak hittem magamat, hiszen hatalmas jégdarabból faragott szobornak tűntem..."

Vissza

Ezeket olvasta már?

CBD olaj – a gyógyító kender...

A termékek hatóanyagtartalmát hivatalosan milligrammban (mg) kell megadni. Sok forgalmazó ennek ellenére %-os megjelölést alkalmaz. Ez nem szabályos, mivel ez nem a hatóanyag mennyiségét, hanem csak az oldat (olaj) töménységét jelzi.

...

A cannabis farmakológiája

A cannabis farmakológiája 
A cannabinoidok 

A cannabis növényben összesen több mint 400 különböző kémiai vegyület található. Ebből legalább 66 csak erre az egy növényre jellemző, amelyeket összefoglalóan cannabinoidoknak nevezünk. A legismertebb közülük a delta-9-tetrahidro-cannabinol (THC), amelynek a kémiai szerkezetét elsőként 1964-ban Raphael Mechoulam izraeli professzornak sikerült megállapítania. A cannabis pszichoaktív hatásainak nagy része valószínűleg a THC-nek köszönhető. A növény hatóanyag tartalma ugyanakkor nem egyenletesen oszlik el. Magas THC tartalmúak a virágzó és termő ágvégek, ahol a növény gyantája található. Lényegesen kevesebbet tartalmaznak ebből a vegyületből a növény levelei és a szára. A nikotinhoz és a koffeinhez hasonlóan a THC-nek is valószínűleg az a szerepe a növényben, hogy megvédje azt a kártevőktől és a kórokozóktól...

...

A CBD- ről és a terpénekről - a kender reneszánsza

Bár a legtöbb ember nem is tud róla, a természetes vegyületek egy körével, a terpénekkel szinte mindennapi kapcsolatban állunk: ezek a vegyületek adják számos fűszer ízét, vagy éppen a háztartási tisztítószerek illatát. A terpének jelentősége azonban messze túlmutat a hétköznapi alkalmazásokon, sokoldalú szerepet játszanak biológiai folyamatokban is...

...

A THC

A THC-ről már az 1970-es években kimutatták, hogy képes megállítani a tumorok növekedését...

...

Tény, hogy a CBN a legerősebb kannabinoid ami segíteni tud az alvásban...

A CBN a THC bomlásterméke, nem a növény által előállított kannabionid. A kannabisz nyugtató hatásáért felelős, álmosságot és aluszékonyságot okoz. Hatékony görcsoldó, antibakteriális és gyulladáscsökkentő. A kutatások azt mutatják, hogy stimulálja a csontsejteket, ezért képes lehet kezelni a csontritkulást.

A CBN csökkenti a bőrsejtek gyulladását, ezért hasznos lehet a cirrózis kezelésében.

Egy 2008-as kutatásban megállapították, hogy nagy mértékben képes csökkenteni azMRSA terjedését, mely egy olyan bőrbaktérium, ami ellenáll a szabványos antibiotikumos kezeléseknek.

Ezenkívül a CBN tumorellenes hatással is bír, legfőképpen a Lewis karcinóma esetében.

...

A cannabis egészségügyi hatásai

A cannabis egészségügyi hatásai 
E fejezetben a cannabis fogyasztásának egészségére gyakorolt hatásait vizsgáljuk meg közelebbről. A témában rengeteg vizsgálatot folytattak, illetve számos tanulmány jelent meg pro és contra. A következőkben ezek összefoglalását kíséreljük meg a legfontosabb területeken: mentális zavarok, agyi elváltozások, légzőszervek problémái, szaporodás, immunrendszer...

...