A WHO megállapításai támogatják a CBD-t
A kannabidiol (CBD) szabályozásában érdekeltek egy második fontos akadályon vannak túl, mivel múlt héten az Egészségügyi Világszervezet (WHO) értékelése Bécsben pozitív eredménnyel zárult...
A kannabidiol (CBD) szabályozásában érdekeltek egy második fontos akadályon vannak túl, mivel múlt héten az Egészségügyi Világszervezet (WHO) értékelése Bécsben pozitív eredménnyel zárult...
Egy új tanulmány szerint az erőteljes fizikai aktivitás hatására az emberi szervezet úgynevezett endokannabinoidokat bocsát ki, amelyek természetesen előforduló, lipid alapú neurotransz-mitterek.
Ezek nagyon hasonlóak, és bizonyos esetekben ugyanazok, mint a kannabiszban található kannabinoidok, segítenek csökkenteni a gyulladást, és potenciálisan kezelhetik az ízületi gyulladást, a szívbetegségeket és talán a rákos megbetegedéseket is.
A kannabidiol, egy nem pszichoaktív kannabinoid molekula, amely a kendernövény növényben és virágzatában található. A marihuána, és a Sativex nevű gyógyszer, valamint néhány táplálékkiegészítő készítmény fő hatóanyaga.
Több megkérdezett orvos is arról beszélt a hirado.hu-nak, hogy indokoltnak tartaná a marihuána tudatmódosító hatású összetevőjének (THC) használatát is betegek kezelésében...
A növény csodatévő hatása által keltett mélységes tiszteletet számos melléknév fejezi ki: „a révület nektára”, „az eksztázis szent füve”, „a halhatatlanság elixíre”, „a megvilágosodás magva”...
shaman.org cikkje alapján
A cannabis története
Kezdetek: Kína és India
A cannabis az emberiség egyik legősibb kultúrnövénye. A származásának legrégebbi bizonyítékai több ezer évesek. A növény „valószínűleg Közép-Ázsiai eredetű és a Kasmírtól Asszamig terjedő himalájai térségben vadon termő fajtából lett kultúrnövény Kínában, legalább ötezer évvel ezelőtt.” 1 [1] Kezdetben rostjáért, és olajat adó magjáért termesztették, ami megalapozta a kínai textilipart és – néhány évezreddel később, de még jóval időszámításunk előtt – a papírgyártást. A cannabist az időszámításunk előtti harmadik évezred környékén kezdték el gyógyászati célokra is használni. Shen Nung császár (és herbalista) i.e. 2700 körül írta meg gyógynövényes könyvét „Pén-ts’ao Ching”-et, amely a növényt gyógynövényként tartotta számon, és többek között a következő betegségekre rendelte alkalmazni: feledékenység, szórakozottság, reumatikus fájdalmak, székrekedés, malária, beriberi...
Ok
|
Ok
|
Ok
|
Ok
|